A vallás mint forrás Karácsony Sándor nevelési koncepciójában

A szerző a vallás és a nevelés értékkoherenciáját vizsgálja alapvetően keresztyén szakirodalom alapján. A kötetben a vallás az egyén értékesz­méjeként, a társakhoz való lelki viszonyulás szándéka szerint kerül elem­zésre. A szerző a vallás és a nevelés általános kapcsolódási pontjainakvizsgálata mellett fontosnak tartja, hogy egy konkrét életművön keresz­tül mutassa be a vallásosság és a nevelés/önnevelés, illetve a másik emberre gyakorolt hatás megnyilvánulási formáit, ezzel is segítve a té­makör megértését. A szerző korábbi kutatásai alapján esett a választás Karácsony Sándor munkásságára. Ő a hazai neveléstudomány rendkí­vüli műveltségű alakja, aki a mai napig hatást gyakorol a pedagógiai gondolkodásra, a református pedagógiára. Vallása jelentette számára azt a szilárd, tiszta alapot, amely életének rendjét meghatározta. Hite abban erősítette meg, hogy az önző, énközpontú világ helyett csak a Krisztusközpontú világ lehet az emberek számára az egyedüli megol­dás, így annak megvalósítását gyakorolta életében. Kálvin követőjeként kötelességének érezte a folyamatos Igeolvasást, feladatainak magas színvonalú teljesítését, a szorgalmas munkát. Koncepciója napjainkban is érvényes, minden nevelőhöz szól, eszméi, az általa közvetített értékek maradandóak. A kötet megmutatja, hogy a vallás nevelési forrásként hogyan jelen­het meg egy ember életében, különösképpen Karácsony Sándor mun­kásságában, pedagógiai nézetrendszerében. | Napjaink neveléselméletében és -gyakorlatában számos filozófiai irányzat, nézet tetten érhető. A nevelő a hitének, meggyőződésének megfelelően tud választani és azonosulni a számára elfogadható koncepcióval, nevelési elvekkel. A kérdés az, hogy az általa képviselt pedagógia milyen értékek mentén írható le. A szerző arra vállalkozott, hogy a vallás és a nevelés értékkoherenciáját vizsgálja alapvetően keresztény/keresztyén szakirodalom alapján. A kötetben a vallás, a bevezetés mottójában megjelenő értelmezés szerint, mint az egyén értékeszméje, illetve mint a környezethez, a társakhoz való lelki viszonyulás szándéka, mértéke kerül tanulmányozásra. A szerző a keresztyén vallás és a nevelés általános kapcsolódá­si pontjainak vizsgálata mellett fontosnak tartotta, hogy egy konkrét életművön keresztül mutassa be a vallásosság és a nevelés/önnevelés, illetve a másik emberre gyakorolt hatás megnyilvánulási formáit, jellemzőit, ezzel is segítve a témakör megértését. A tárgykör gazdag és szemléletes alátámasztása, illetve korábbi e témakörben végzett kutatások alapján esett a választás a református hitű Kará­ csony Sándor életére, munkásságára.