A vizsolyi biblia előljáró beszéde

Milyen eszközökkel rendelkeznek vájjon az egyes korok mozgató eszméi, gondolatirányai, amikor meg akarják hódítani a világot? Általában milyen úton, módon hat egyik ember a másikra, hogyan értetik meg a hatalmasságok akaratukat az alattvalókkal, a néppel? Parancsszó, vagy inspiráció hogyan mennek teljesedésbe, mik adnak nékik szárnyat és sikert? A szájról szájra való út lehet hathatós, meghitt, gyors és tüzes, de sohasem biztos, mert elhalványulhat, megnőhet, kihunyhat, elnémulhat, vagy hamis alakúvá és egészségtelen méretűvé változhatik a legvilágosabb parancs és a legszebb üzenet is. Tűzzel és vassal, ököllel és gyilokkal is lehet mozgatni korokat és világrészeket. Kanyargó vérpatakok és füstölgő romhalmazok is beszélnek koreszmékről és akaratnyilvánulásokról. Az erőszak eszközei azonban mégsem biztosítékok, nem pillérverések, nem világos, félreérthetetlen és nem szívesen fogadott utak, korszakok mozgató gondolatai és eszmeirányai számára. Az akaratnak, meglátásnak, magasabbra lendítésnek útját a betű biztosítja. Tulajdonképeni hatás egyik lélek részéről a másikra a betűvel kezdődik. Ez rögzíti meg az akaratot, ez kapcsolja össze a különböző világtájakat, ez ad eszközt arra, hogy elmondhassuk egymásnak pontosan azt, amit mondani akarunk, akár kortársakról van szó, akár egymásután következő nemzedékekről. Isten nagy ajándéka az értelmes ember számára az írás, a nyomtatott betű. A kijelentést, Jézus Krisztus megváltói tisztének teljességét, azt, hogy az Ige testté lett (János 1, Iá.), sokkal nehezebben tudta volna megérteni a világ, ha az Isten kijelentése nem volna megírva is. Az Ige szolgálatába álló írás a könyvnyomtatással kezdette meg igazán lelkeket hódító munkáját. Nem véletlen, hogy a reformáció korában a nyomda, a sajtó csaknem kizárólagosan a protestánsok kezében van, hiszen senki másnak nincsen olyan sürgősen papírra vetni való dolga, mint a protestánsoknak, akik Isten újból felfedezett, szívükben diadalmasan zengő Igéjét tovább akarják adni, kezébe akarják nyomni mindenkinek, hogy az egész világ hallja, lássa az Isten nagyságos dolgait. Mátyás király gyönyörű kódexeiben az initiálék őserdei színpompájából és fényözönéből szinte a csattogó madárdal is kihallatszik, lehet, hogy hosszú heteken át festegette a pár négyzetcenti-méternyi kezdőbetűt, amíg elkészült remekével, a kámzsás barát. Nem kellett sietnie a festéssel és a szöveg másolásával, mert a könyvet a királyon kívül nem várta senki sem. A kódex nem akart hangerősítő lenni, nem akarta szétszórni az antik szerzők bölcseségét, legfeljebb megtartani akarta a római, vagy görög bölcsek igazságait.