A szecessziótól a dadáig corvina logo

Szerző: Bori Imre
Szerkesztő: Utasi Csaba
Cím: A szecessziótól a dadáig
Alcím: A magyar futurizmus, expresszionizmus és dadaizmus irodalma
Sorozatcím: Symposium könyvek, 20.
Megjelenési adatok: Forum, Újvidék, 1969.

coverimage Bori Imre munkásságának nagy fejezete a magyar avantgarde irodalmat bemutató és elemző monográfiái, mindenekelőtt A szecessziótól a dadáig (1969), A szürrealizmus ideje (1970), Az avantgarde apostolai (1971). Ezek a művek úttörő jentőségűek, mivel írójuk az 1960-as évek közepén az avantgarde-ban látta a modern magyar irodalom legfontosabb irányzatát, amikor Kassák Lajos és mozgalma még szinte teljes mértékben az irodalomtörténeti érdeklődés peremvidékére szorult, és csakis értetlen megítélésekkel találkozott. Az, hogy Bori Imre az avantgarde irányzatát állította a 20. századi magyar irodalom tengelyébe, sok vitát kavart ugyan, de kutatási eredményei alapvetően változtatták meg azt a képet, amelyet modern irodalmunkról rajzolt a korábbi irodalomtörténetírás. | A műtörténész sokkal élsebben és sarkítottabban fogalmazhatja meg dilemmáját, is nem véletlenül, mint azt az avantgarde képzőművészet Magyarországon? Még ma is szalonképesebb csengésű a tagadó válasz. Sokan voltak magyar művészek, akik részt vettek a nemzetközi Avantgarde mozgalmaikban, még többen olyanok, akikre több-kevesebb hatással voltak az ilyen törekvéseik, azonban magyar avantgardizmusról, (belső fejlődésű és az európai áramlatokkal egyenértékű Avantgarde képzőművészetről nálunk sokáig nem esett szó. (Perneczky Géza). A kérdés azonban nemcsak a képzőművészeté. A modem magyar művészet minden területén fölvetődik az avantgarde korszak kérdése, függetlenül attól, hogy iparművészetről vagy irodalomról, szobrászatról vagy (fényképezésről van-e szó, nem beszélve az esztétikai gondolkodás elvontabb területéről, a magyar művészeti ízlés köréről, amely mindmáig vagy nem barátkozott meg az avaratgarde mozgalmak kínálta konzekvenciákkal, vagy pedig ha elfogadta is, fanyalgását nem leplezve engedett a tények és a valóság kényszerének. Ennek következtében a kérdések nem kiélezett alakjukban, hanem elsimítottan, a „de”-k fenntartásainak kíséretében kapják meg válaszukat — különösképpen az irodalomtörténet és a kritika területén.
Kategóriák: Irodalomtudomány
Tárgyszavak: Magyar irodalomtörténet
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Borító
Sorozati címlap [A Magyar Irodalmi Avantgarde I. - Symposion könyvek 20]
[3]
Címlap
[4]
Borító terv
[5]
Az avantgarde kérdéséhez
[6]-41
   „Volt-e avantgarde ”
7-8
   Az avantgarde meghatározásáról
9-11
   Alapjai
11-[17]
   A periodizáció kérdései
[17]-21
   Hagyományai
22-23
   A magyar szecesszió
23-27
   A Nyugat és a Holnap
28-31
   Ady Endre
31-37
   Révész Béla
37-41
A magyar futurizmus
[43]-90
   A passzív futurizmus
45-56
   Szabó Dezső
56-65
   A Tett
65-68
   A magyar futurizmus programnyilatkozata
68-70
   Kassák Lajos a Tett időszakában
70-74
   A Tett lírikusai
74-83
   Hungaricus — Buday Dezső
83-85
   A Kassák—Babits vita
85-90
A magyar expresszionizmus
[91]-272
   I.
[93]-163
      Ismét expresszionizmus
95-97
      Az expresszionista Szabó Dezső
97-102
      A Ma
102-103
      Expresszionista programok
104-109
      Kassák, a költő
109-116
      A szabad vers körül
116-120
      Kassák Lajos szabad verse
120-123
      Barta Sándor
123-127
      Ujvári Erzsi prózaverse
127-129
      Az expresszionista líra hullámai
129-136
      A „teljes színpadért”
137-140
      Expresszionizmus!
140-142
      Az expresszionista próza
143-147
      Az aktivizmus felé
148-153
      Az aktivizmus
153-157
      Az utak elválnak
157-159
      Az expresszionizmus „máglyája” ellobban
159-163
   II.
[165]-272
      Az expresszionizmus vonzásában
167-168
      A „nyugatosok” expresszivitása
168-178
      Füst Milán
178-179
      Hevesy Iván
179-186
      Bányai Kornél
186-189
      Pintér Ferenc
189-192
      A Magyar Írás és köre
193-194
      Az expresszionizmus térhódítása
194-195
      Szabó Lőrinc
195-199
      Az emberi színjáték — Németh László
199-203
      Tamási Áron népi expresszionizmusa
203-206
      József Attila expresszionizmusa
206-213
      Radnóti Miklós expresszionista korszaka
213-215
      Pap Károly
216-219
      Gelléri Andor Endre
219-220
      Az expresszionizmus bécsi „iskolája”
221-223
      A bécsi költői kör
223-226
      Lékai János
226-228
      Az út és a vajdasági expresszionizmus
228-229
      Csuka Zoltán
230-232
      Szirmai Károly
232-234
      A csehszlovákiai magyar expresszionizmus
234-235
      Forbáth Imre
235-237
      Mihályi Ödön
237-239
      Győry Dezső
239-240
      Morvay Gyula
240-242
      Fábry Zoltán
242-244
      Az expresszionista magyar irodalom Romániában
244-245
      Bartalis János
245-247
      Szentimrei Jenő
247-248
      Az erdélyi líra expresszionisztikus futamai
249-253
      Nagy Dániel
253-255
      Szilágyi András
255-256
      Méliusz József
257-258
      Az expresszionizmus változatai
258-260
      A moszkvai expresszionizmus
260-262
      A 100%
263-264
      Ember Ervin
264-265
      Remenyik Zsigmond
265-268
      Paraszt-expresszionizmus
268-271
      Veres Péter
271-272
A magyar dadaizmus
[273]-307
   A magyar dadaizmus sajátos arculata
275-279
   A dadaizmus kritikája
279-285
   „én Kassák Lajos vagyok ” — a dadaista nyitány
285-287
   A dadaista költőiség természetéről
288-290
   Az abszurd dráma születése
290-292
   Mácza János kritikai színháza
292-294
   A dadaista elméletíró — Láng Árpád
294-296
   Barta Sándor
296-300
   A dadaizmus „óriáscsecsemője”
300-304
   Az IS
304-307
Jegyzetek
[309]-[317]
   Az avantgarde kérdéséhez
311-312
   A magyar futurizmushoz
312-314
   A magyar expresszionizmushoz
314-[317]
   A magyar dadaizmushoz
[317]
Tartalom
[319]-[323]
Kolofon
Hátsó borító