Módszertankönyv a Z generáció motiválásához

A pedagógusok módszertani kultúrájának megújítására minden időben szükség van. Különösen igaz ez a rohamos informatikai fejlesztések és a Z generáció oktatásának időszakában. A jelenlegi oktatási helyzetre az jellemző, hogy egyszerre több különböző generáció vesz részt a tanulási folyamatban. A közoktatásban dolgozó pedagógusok egy kis része még a Baby Boomers generáció tagja (1946-1964-ig születettek), többségük pedig a következő ún. X generációhoz tartozik (1965-1979 között születettek). Emellett a pedagógusok között megtalálhatóak az Y generáció tagjai is, akik egyes megközelítések szerint az 1980-as évek és a 2000-es évek eleje között születtek, mások az 1980 és 1995 közötti generáció tagjait sorolják ide. A fentiekből következően a Z generáció behatárolása, amelybe az oktatásban részt vevő tanulók nagy többsége sorolható, szintén nem egységes. A legtöbb szakirodalom 1995-től vagy a 2000-es évek elejétől számítja ennek a generációnak a kezdetét. Mindebből az is következik, hogy a fenti generációk között nincs éles határvonal, mert nagy az egyes szakaszok közötti átfedés. A tulajdonságok meghatározásakor nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyéni és személyiségbeli jellemzőket sem. Hazánkban a Baby Boomers generáció végén született pedagógusok életét nagymértékben meghatározta a szocializmus, értékrendjükben markánsan megjelenik a tekintélyelvűség és a teljesítmény tisztelete (Pál 2013). Az X generáció tagjai már megismerkedhettek a különböző infokommunikációs technológiákkal, könnyebben alkalmazkodnak az újításokhoz, de a szakirodalom őket még „digitális bevándorlóknak” tekinti. Az Y generáció tagjainak nagy része már fiatal korában megismerkedett a számítógépekkel és a mobiltelefonnal, amelyet leginkább kapcsolattartásra használnak. Jól alkalmazkodnak a változáshoz, sőt igénylik és kezdeményezik is azt. A Z generáció az első globális nemzedék, tagjai már „digitális bennszülöttek”, akik elsősorban médiafogyasztási szokásaikról kapták különböző elnevezéseiket: pl. instant online, facebook-generáció, zapperek, netgeneráció, digitális-generáció. A Z generáció tagjainak teljesen megváltoztak a tanulási szokásai. Ez problémákat vet fel az oktatási rendszerben is, elsősorban a tanítási módszerek területén. A tanároknak nehéz átadniuk a tudásukat a fiataloknak, akik hozzá vannak szokva a gyors információáramláshoz és annak befogadásához. Képesek egyszerre több mindennel párhuzamosan is foglalkozni. Egyre kevesebb időt töltenek olvasással, viszont egyre többet játszanak számítógépes játékokkal. A kommunikációs eszközök fejlődésével és gyorsaságával egyre több információhoz jutnak, és ezeket máshogy dolgozzák fel, ami miatt másképp is gondolkodnak, mint az X vagy az Y generáció tagjai. A fentiekből következik az is, hogy a Z generáció tagjait más eszközökkel lehet motiválni, mint elődeiket. A motiváció minden esetben meghatározza a tanulás minőségét, ezért nem mindegy, hogy belső vagy külső motiváció van jelen a folyamatban. A belső motiváció egy belülről jövő szükséglet kielégítését célozza meg, például egy szorgalmi feladat elvégzésével. Ekkor a tanuló maga döntheti el, hogy elvégzi-e a feladatot, és a munkáért járó jutalom is bizonytalan. Ezzel szemben külső motiváció esetén a feladat elvégzésére a kilátásba helyezett jutalom vagy büntetés készteti a tanulót. Az oktatásban a külső motiváció belsővé alakítására kell törekedni, ehhez pedig új módszerekre van szükség. Az újabb kutatások a motivációs tényezőket már nem csupán az egyén személyiségében, hanem egyre inkább a tanulási környezetben keresik. A megváltozott gondolkodásmódok és kompetenciák kezelése új kihívások elé állítja az oktatókat. Ahhoz, hogy képesek legyenek motiválni a digitális generációhoz tartozó diákjaikat, új módszerek megismerésére és alkalmazására van szükségük. Az együttműködésre, problémamegoldó gondolkodásra, játéktevékenységre, kreativitásra és mindezek mellett gyakran technológiai alapokra épülő mindennapi oktatási tevékenységek nemcsak érdekesebbé teszik a tananyagot, de fokozzák is a diákok tanulási kedvét és eredményességét. Ennek megvalósulásához nélkülözhetetlenek a módszertanilag jól képzett és az infokommunikációs technológiákban is jártas pedagógusok.