A korlátolt felelősségű társaság a külföldi és de lege ferenda a magyar jogban

A folyó év őszén megtartandó „XIII. Országos Jogászgyülés“ hiteljogi szakosztályában szőnyegre kerülő kérdések egyikéül a szervező bizottság azt tűzte ki, vájjon a korlátolt felelősségű társaságok hazánkban is törvényesen elismertessenek és ha igen, jogi szabályoztatásuknak melyek legyenek irányadó elvei? A kérdésnek ily alakban való megszövegezése nem mondható teljesen kifogástalannak, mert az 1875. évi XXXVII. t.-ez. 61. §-ának a kereskedelmi társaságokra vonatkozó taxativ felsorolása tudvalevőleg nem vonatkozik egyúttal a külföldi kereskedelmi társasági alakzatokra is, ez utóbbiak tehát fióktelepek stb. által a magyar törvény hatályosságának területén belül már a mai jog keretei között is törvényesen működhetnek, s épen ezért helyesebb lett volna a tételt akként konstruálni, vájjon a korlátolt felelősségű társasági formának nálunk külön törvény utján leendő meghonosítása kivánatos-e s ha igen, az uj társaságot többi tulajdonképeni kereskedelmi társasági alakzataink mellett jogilag minő elvek szemmeltartásával szabályozzuk? Ámbár a kereskedelmi társaságok ezen egyik legmodernebb alakja szülőföldjén : Németországban is mindössze csak huszonkettő, Ausztriában pedig alig nyolcz éves,1 tehát a többi kereskedelmi társasági alakulatokhoz képest aránylag igen rövid múlttal bir, a korlátolt felelősségű társaságok ügye még sem most fog első ízben napirendre kerülni nálunk, amennyiben nemcsak jogirodalmunkban részesült már ez a théma ismételve, még a részletkérdésekre is kiterjedő tárgyalásban,2 sőt az 1908. évi XII. t.-cz.-hez fűzött indokolás megemlitendőnek tartotta, hogy egy arra vonatkozó törvény javaslat előkészítés alatt is állott,3 hanem a külföldi jogélet fejlődését figyelemmel kísérő s az országos jogászgyűléseket előkészítő „Magyar Jogász-Egylet“-et is már nem egy ízben foglalkoztatta.4 Legelőször már több mint két évtizeddel ezelőtt, midőn az 1892. évi október 19-én tartott teljes ülésen Dr. Neumann Ármin ismertette a korlátolt felelősségű társaságokról szóló 1892. évi április 20-iki új német birodalmi törvényt s konklúziója már akkor az volt, hogy ezt „a kereskedelmi jog terén törvényhozási eseményt képező új társasági formát, melynek reflex hatása úgy a gazdasági viszonyok hasonlatossága mint a magyar és német törvény alapjainak azonossága folytán ki nem maradhat, kereskedelmi törvényünk sokáig többé nem késhető revíziójánál figyelmen kívül hagynunk nem lehet.“ Másodízben pedig tizenhat évvel később, az 1908. évi február 15-én tartott teljes ülésen Dr. Wittmann Ernő fejtegette „A külföldön korlátolt felelősséggel alakult társaságok jogállását Magyar-országon“. Az ő végső következtetése szintén oda irányult, hogy a korlátolt felelősségű, társasági alakulatokra nálunk is szükség van és ha még sokáig fog késni a már oly régen Ígért s ezeket a társaságokat Magyarországon is meghonosító törvény, úgy készen lehetünk arra, hogy ez az intézmény, melyet az ajtón bebocsájtani késünk, az ablakon át fog belopódzni, mert a gazdasági élet követelményei kielégítést szereznek maguknak a törvény szavain keresztül is.