A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. egyház és lyceum története

A Selmecbányái természetvizsgáló egylet Selmecbányáról monographiát határozott kiadni. A feldolgozandó tárgyakat a tagok maguk közt felosztották. E sorok írója az ev. lyceuin történetének megírására vállalkozott. Midőn e végből adatok gyűjtésével foglalkozók, érkezett 1879 Novemberben a bányákéról, ev. superintendeutia útján a magy. kir. vallás s közoktat, ministeriumuak egy leirata, melyben a lyc. igazgatóság felszólíttatik oly tartalmú jelentés készítésére, „mely magában fog- lalná az intézet keletkezését rövid történeti rajzával, s hü kópét adná jelenlegi elhelyezése, felszerelése, tanerői s általában belóletónek; e jelentés kiegészítendő lenne még különösen azzal, hogy a tanulók számának csökkenő v. emelkedése miben leli indokát? Továbbá kiváló figyelem lenne fordítandó arra, hogy az intézet gyűjteményei s általában a rendelkezésre álló tanszerek híven kiírni futtassanak, hogy abban a netalán megalakult művelődési vagy segélyző egyletek működésének eredménye kitüntetve legyen, valamint mindazon mozzanat is, mely a tanintézet felvirágzását s fejlődését előmozdította v. esetleg csökkentette; ezt pedig a végből, hogy a ministor a közoktatás állapotáról szóló s az országgyűlés elé terjesztendő (1880 évi) jelentésében a kormány közvetlen fel figyelése alatt nem álló középtanodákról is oly hü képet nyújthasson, mint a milyent 7-ik jelentésében nyújtott volt a kormány tanintézeteiről. Mi kívántatott, a meglévő adatokból liirtelenében összetákoltuk, s December hó végén lekiildtük Békés-Csabára. Onnan a dolgozat csakhamar visszakerült azon felszólítással, hogy azt, mivel igen sok érdekes adatot foglal magában, másoltassuk le a kerül, oklevéltár számára, vagy, mi célszerűbb, tegyük közzé az évi értesítőben. Sem azt, sem ezt, nem tehettük. Azt nem, mert feleslegesnek tartottuk, a mennyiben legalább az 1839-ig terjedő adatok már megvannak azon jegyzőkönyvben, mely amaz évben bőid. dr. Szeberényi János suprens által megejtett egyházlátogatás alkalmával szerkesztetett a lyceum állapotáról; emezt pedig azért nem, mert említett célra nagyon hiányosnak találtuk, de készeknek nyilatkoztunk azt is megtenni, mihelyt a hézagokat pótolnunk...