Az öngyilkosság a szociálpszichiátria szempontjából

Az öngyilkosság az iparosodott, magasan civilizált társadalmak nagy és növekvő problémája. Különösen Európában nagy ez a gond. Európa északi területein hagyó magányosan nagyon magas az öngyilkosság száma. De magasnak mondható az Egyesült Államok és Kanada több területén, továbbá Japánban is. A fejlődő országok az öngyilkosságok szaporodása szempontjából is „fejlődnek”, vagyis mindinkább szembe, találkoznak ezzel a gonddal. Érthető tehát, hogy világszerte igen beható kutatómunka foglalkozik az öngyilkosság okaival, megjelenési formáival, pszichológiai és társaslélektani szabályszerűségeivel, társadalmi viszonyaival, megelőzésének lehetőségeivel. Ez a kutatómunka hovatovább áttekinthetetlenül nagy és sokrétű szakirodalmat produkált. Sajnálatos módon erről a szakirodalomról hazánkban kevesen tudnak, az öngyilkosság iránt érdeklődő szakemberek ama kis hányada, aki idegen nyelven olvas. Pedig az öngyilkosság hazánkban igen nagy társadalmi és egészségügyi probléma. Azok között az országok között, amelyek nemzetközi statisztikai kiadványokban közlik öngyilkossági adataikat, hazánkban a legnagyobb az öngyilkosság gyakorisága. Mint ismeretes, a gyakoriságot viszonyszámmal szokták kifejezni (százezer lakosra eső öngyilkosságok számát nevezik öngyilkossági arány számnak), általában ezt szokták megadni; ez ugyanis a különböző országok viszonyait lakosságszámuktól függetlenül összehasonlíthatóvá teszi. A magyar arány szám közelít az 50-hez, és ez már messze több, mint az ismert statisztikákban előforduló legközelebbi arányszám. Míg ugyanis a legtöbb országban az arányszám az évek, évtizedek során állandó vagy keveset változik, Magyarországon folyamatosan növekvő. Az utóbbi kb. 25 év során az arányszám csaknem megduplázódott. Ez a világon egyedülálló jelenség, és ez az ön-gyilkossággal foglalkozó szakemberek figyelmét hazánkra irányítja. Tudni kell, hogy több ország nem közli öngyilkossági adatait a nemzetközi statisztikai forrásokban, pl. a WHO „Vitai Statistics” című kiadványában. Az adatokat visszatartó országok (pl. NDK, Románia stb.) történetileg ismert módon magas öngyilkossági gyakoriságú területek. Nincs kizárva tehát, hogy vannak más országok, ahol az öngyilkosság gyakorisága, esetleg folyamatos emelkedése hasonló a hazaihoz (habár kollegiális kapcsolatok, nem hivatalos közlések nyomán lehet tudni, hogy a velünk szomszédos és baráti viszonyban álló országok, amelyek nem közlik öngyilkossági adataikat, a valóságban csupán megközelítik a mi gyakoriságunkat* azt nem érik el, és semmiképpen sem haladják meg). Számos nyugati (nyugat-európai, észak-amerikai) vizsgálat alapján pedig azt lehet valószínűsíteni, hogy egy sor országban, amelyben a hivatalos statisztikai adatok tükrében az öngyilkosság gyakorisága alacsonyabb, mint nálunk, igazában a tényleges öngyilkosságok száma valószínűleg csaknem akkora, mint nálunk. E jelenség okairól, formáiról a későbbiekben lesz szó, egyelőre csak annyit érdemes említenünk, hogy ezekben az országokban igen hatékony társadalmi folyamatok működnek az öngyilkosság egyes eseteinek elleplezésére.