Magyarország küzdelmes évei

Az ötödik évforduló telt már el azóta, hogy Magyarország testét a vesztett háború után az ellenséges szomszédok megszállása szétszakította, s közel három éve annak, hogy a trianoni béke erre a súlyos helyzetre ráütötte a pecsétet. Egy ízben Velencéből valami bágyadt őszi napsugár felénk is csillogtatott némi fényt: Sopront és nyolc faluját megkérdezték, magyar akar-e lenni. A határkiigazító bizottság, amikor egyik kezével kárunkra tolja beljebb a határpóznákat, a másikkal olykor egy-egy morzsát nekünk is juttat. De csak morzsákat, a kincseskamránk legszebb klenódiumait idegen kézben találta már az ötödik évforduló is. Ez teszi szomorúan időszerűvé, hogy a megcsonkított Magyarország két év elteltével újra bekopogtat az olvasónál. Nem a fájdalomnak azzal az ijedt bugásával, mint először. A szavak gyászpompáját le kell már vetni. Hétköznapokat élünk, amíg az a harmadnap eljő, amit az írás igér, a megváltás boldog harmadnapja. Hétköznapokat kell élnünk, dolgosakat, nem fáradóakat, hogy mire a harmadnap közelít, a követ eltudjuk hengeríteni a sír széléről. Akiknek e hétköznapok során tanulság és tájékoztatás az, ha Magyarország erőviszonyairól a fontosabb adatokat összegyűjtve találják, azok részére az itt-ott megváltozott helyzethez képest a legújabb adatokat gyűjtöttem össze. Az idegen megszállások kárairól, nemzeti vagyonunk és jövedelmünk nagyságáról, pénz és árviszonyaink alakulásáról, némely iparág termeléséről, a mezőgazdaság teljesítményeiről, a népesedés folyamatáról, a külső kereskedelem megélénküléséről, a szomszéd államok életéről fontosabb új mondanivalók akadtak. A könyv táblázatait ezenkívül a Nyugatmagyarországon történt változásokhoz átalakítottam, egyebekben azonban a mű szerkezetét változatlanul hagytam, s csupán terjedelmét csökkentettem annyira, hogy a megváltozott árviszonyok dacára is minél hozzáférhetőbbé tegyem. Olvasóimat talán érdekli az is, hogy ez a * könyv, amelyet tárgya a magyarság körében oly szomorúan népszerűvé tett, német, francia és angol nyelven a külföldön több ezer példányban kering, keresve — és néha megtalálva — a megértő szíveket és belátó elméket, amelyeknek eddigi tájékozatlansága talán lassan igazunkat méltányló rokonszenvvé alakul ki. Hálás köszönet a szétszaggatott magyarság nevében azoknak, akik ezt lehetővé tették.