A váradi káptalan legrégibb statutumai

A váradi káptalan régi levéltára elpusztult. 1557-ben kivették kezéből, további szerencsétlenségek megfosztották tőle nemzetünket is. Csak itt-ott, szórványosan, nem egyszer csonkán tűnnek fel egyes darabjai, melyeket az előrelátó gondoskodás vagy a véletlen szerencse íiientett meg. Ezen daraboknak egyike a kézirat, mely a váradi káptalan legrégibb statútumait tartotta fenn. Ép oly érdekes, mint fontos történeti emlék; méltán nevezhetnek a váradi káptalan törvénykönyvének. Koránál fogva is tiszteletre méltó régiség. __ Keletkezése Nagy-Lajos királyunk idejére esik. Ekkor, mint tudjuk, nemzetünk aranykorát élte. A haza szerencsés sorsában osztozott a váradi káptalan is. Testületének tagjai s birtokai megszaporodtak, de a gondok s kötelességek újabb nemei is jelentkezének. Mindinkább érezhetőbbé lön, hogy mindent számban tartani, semmiről meg nem feledkezni pusztán emlékezetből többé nem lehet. És Szent-László király két iker-káptalana: a zágrábi és váradi csaknem egy időben határozta el, hogy hasznos és szükséges tudnivalóit írásba foglaltatja. A váradi káptalan határozatának foganatosításával egyik előkelő tagját, Imre olvasó-kanonokot hízta meg,1 ki feladatának megoldásához kellő képességgel is foghatott. Valószínűleg ö az az Imre, ki 1357-ben mint a váradi egyház jegyzője tűnik fel, s ki ennélfogva a káptalan legbensőbb ügyeiben is biztos tájékozást nyerhetett. Különben egyénisége s kora felőlf a káptalan idézett tudósításával megegyeznek okleveleink, tanúskodásai is. Ezek három különböző évben: 1370, 1373/ és 1376-ben említik Imrét mint a váradi káptalan olvasó-kano-j nokját.2 A dolgozat Imre kanonok kezei között egész kötet könyvvé nőtte ki magát, és írója, midőn bevégzé, megelégedéssel tekinthetett müvére. A káptalan magáévá tette annak minden állítását, minden szavát, és azért soraiban többé nem Imre kanonok, hanem a váradi káptalan beszél. És milyen szép, egyházi férfiúhoz és hazafihoz egyaránt méltó dolgokat! A könyv elején mingyárt alapítójáról, az ép oly kegyes, mint daliás Szent-László királyról emlékezik meg; majd áttér a székesegyházra, melyben az alapító szent király hamvai nyugszanak, s melynek történetét fő vonásaiban rajzolja. Ezután liazafiságának ad kifejezést, s előszámlálja nemzetünk vezéreit, majd királyait Álmostól Nagy-Lajosig, a honalapítótól a honboldogítóig. Nem feledkezik meg Várad főpásztorairól sem, s kegyelettel fűzi három századon át kormányzásuk lán-czolatát.