Értékőrzés- és átadás

A Tisztelt olvasó a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karának Kurucz Rózsa főiskolai tanár tiszteletére megjelentetett jubileumi kötetét tarja a kézben. Az évfordulók mindig fontos mérföldkövek, szép és emlékezetes alkalmak, melyek lehetőséget adnak a kollégáknak és barátoknak is az ünneplésre. A jelen kötet szerzői és szerkesztői az anyagi és terjedelmi keretekhez igazodva igyekeztek kapcsolódni az ünnepelt szerteágazó kutatói munkásságához. A kötet 15 írást tartalmaz, amelyeket történeti és tematikus elrendezés szerint is szerkesztettünk. A tanulmányok multidiszciplinaritása nemcsak a kötet sokszínűségét mutatja, hanem azt az oktatói-kutatói kört is jelzi, amely szakmai-tudományos tevékenységével és személyesen is kapcsolódik az ünnepelthez. A tanulmányok témái az európai és hazai művelődéstörténeti-, pedagógiai hagyományokhoz kötődnek. A múlt értékei mellett a jelen eredményeiről és problémáiról is szólnak a jövő reményében. Horváth Béla tanulmányában a pedagógia egyik kulcskérdésével, a sikerrel, és ellentétjével, a sikertelenséggel foglalkozik két költőóriás példája alapján. A két költőzsenik érzésein keresztül érzékelteti, mennyire fontos az egyén számára a siker, és mennyire negatívan befolyásolja az ember életét a sikertelenség. A költők életpályája igazolja, hogy a siker szubjektív és objektív megítélése nincs mindig összhangban. Az igazi siker a helyes mércével élő egyéniség legbelsőbb ügye, a bennünk rejlő képességek kibontakoztatásának öröme. Kéri Katalin a korszak tágabb nőnevelés-történetet vizsgáló kutatásának részeredményeként a XVI.-XVII. század nőtörténetének itáliai nyomtatott forrásait elemzi. A koraújkor nők felé forduló figyelmét mutatják azok a forrásmunkák – elsősorban Lucrezia Marinella és Arcangela Tarabotti írásai –, amelyekre támaszkodott a szerző. Nőjogi, művelődés- és tanulástörténeti szempontból elemzi a forrásokat, amelyek beleilleszkednek a kor európai irányzataiba, és amelyekre a későbbi korok támaszkodhattak a nővédelmi és jogvédő munkákban. Heimann, Matthias a szászországi tanítóképzés gyökereit követi vissza egészen a kezdetekig és a helytörténeti kutatások alapján is felmutatja, hogy hogyan alakult ki a falusi iskolamesterből a tanító, aki lakóhelyén a kultúra hordozójának számított, és tisztelettel övezték az emberek. Pukánszy Béla egy nagyobb volumenű eszmetörténeti kutatás előfutáraként az óvodatörténet-írás kevéssé feltárt területével foglakozik. A romantikus gyermekkép történeti alakulását és ennek a gyermekképnek a hatását mutatja be a 19. századi magyarországi óvodák életére. A Rousseau pedagógiai eszméiben gyökerező, majd a romantika korában kivirágzó „megváltó gyermek” felfogás hatása jól érzékelhető a 19. század óvodapedagógiájában, majd később a reformpedagógiákban, és napjaink gyermekközpontú óvodai nevelésében. Tancz Tünde tanulmánya Bezerédj Amália alkotását, a Flóri könyvét elemzi tankönyvtörténeti szempontból. A szakirodalom jelképesen a könyv megjelenési dátumához köti a magyar gyermekirodalom és gyermeklíra születését. A tanulmány rámutat arra, hogy az alkotás nemcsak az ébredő magyar gyermekirodalomnak, de a tankönyvirodalomnak is jelenős alkotása, melynek máig ható pedagógiai értékei vannak. Klein Ágnes az Eötvös József nevéhez fűződő kisebbségi oktatást irányító népiskolai tanterv elkészülésének politikai és szakmai hátterét, valamint a tanterv hatását, és azokat a reakciókat vizsgálja, amelyek megjelenését követték. Michael Toepell a legutóbbi PISA – mérés kapcsán, amely Németországban a különböző tartományok iskolai képzésének heterogenitására is rámutatott –, annak a történelmi gyökereit keresi, hogy mi okozhatta a tanulók kiemelkedően jó teljesítményét matematikatárgyból Bajor- és Szászországban. A matematikai didaktika történeti változásait felmutatva követi nyomon a lehetséges okokat a 15. század kezdetétől a 20. század közepéig. Sztanáné Babics Edit a XX. század első felének elemi iskolai oktatásával és az erre felkészítő tanítóképezdék munkájával foglalkozik. Elemzi a népiskolák és a képezdék tananyagát és szakmai követelményeit, valamint bemutatja a korabeli bajai képzést és az ottani nagyhírű tanárokat. Tölgyesi József az utolsó Veszprém megyei néptanító-nemzedékről ír. Értelmezi a néptanító kifejezés tartalmát, és bemutat tíz olyan néptanítót, akik Veszprém megyében dolgozva jelentős életművet hagytak hátra. A néptanítók életútja a tanítói hivatásra nevelésben, a hagyományok helyi őrzésében, az identitás formálásában ma is aktuális. Példájuk inspiráló, hiszen továbbélnek a tanítványaikban, akik sokat köszönhetnek nekik. Király Gabriella a pedagógiai tevékenységet segítő szolgáltatások fejlődését vázolja fel Magyarországon a rendszerváltásig. Végigkíséri az ellátórendszer alakulását a magyar pedagógia történetében, mely a mindenkor aktuális közoktatás- és társadalompolitikai elvárások mentén – a szakemberekkel karöltve, vagy esetenként éppen nélkülük – kereste a problémák megoldási lehetőségeit. Hegedűs Gábor Imre azt az „orosz modellt” írja le, amely hatást gyakorolt az amerikai és magyar projektpedagógiára. A kezdetek a cári oroszországra nyúlnak vissza és a szovjet időkben is folytatódtak a projekte alapú oktatásban. A szerző véleménye szerint a projektpedagógia a jövő nélkülözhetetlen tanulás- és tanításszervezési formája, amelyhez az „orosz modell” bemutatása csupán előtörténetként szolgál. Forray R. Katalin bemutatja a romológiai képzés történetét a Pécsi Tudományegyetemen. Kitér a kezdetekre, a tartalmi kérdésekre, a hallgatók helyzetére és a képzés jövőjére is, amely az egyetem jövőképének is meghatározó eleme. Bús Imre a játék szerepét mutatja be az emberiség történelmében a gyermekek és a felnőttek, a különböző társadalmi rétegek, a vallás, a művészetek, a kultúra szempontjából. A példákból és elemzésekből kitűnik, hogy az emberi kultúrának része a játék, gazdagítva és kellemesebbé téve életünket. Szabó Péter elemzi a magyar felsőoktatás fejlesztését és versenyképességét a nem konszolidált hazai és uniós gazdasági környezetben. Kitér a globalizációra, a Bologna-folyamatra, a versenyhátrányunkra, a hagyományokra és a modernizációra. Elemzi a felsőoktatás szerepét az Európai Unióban és hazánkban. Az állami és nem állami képzések finanszírozását is bemutatja, kitér a Kodolányi János Alapítványi Főiskola helyzetére. Megállapítja, hogy a szükséges változtatásokkal a magyar felsőoktatás világszínvonalúvá válhat. Nagy Janka Teodóra helytörténeti tanulmánya a magyar népi kerámia történetében fontos szerepet játszó mórágyi német nemzetiségű fazekasok gazdasági és életmódváltási modelljét vázolja fel 1770-1882 között. A „magyar kerámia német mesterei”-nek munkásságán keresztül a 18. század gazdasági és társadalmi változásaira válaszoló közösségi stratégiákat is bemutatja. Tancz Csilla bibliográfiai válogatása Kurucz Rózsa publikus és sokszorosítással megjelent munkáit veszi számba. A helyi sajtó tükrében is megmutatja a szerző szerteágazó – tudományos, szakmai, kultúra- és oktatásszervező – munkásságát, a példaértékű életmű közösségi elkötelezettségét a lokális kultúrához, a helyi társadalomhoz, Tolna megyéhez és Szekszárdhoz.