A csend corvina logo

Szerző: Cage, John
Szerkesztő: Wilheim András
Cím: A csend
Alcím: Válogatott írások
Sorozatcím: Ars longa
Fordító: Weber Kata
Megjelenési adatok: Jelenkor Kiadó, Pécs, 1994. | ISSN: 1217-6702 | ISBN: 963-7770-83-6

coverimage Az alábbiakban arról szeretnék beszámolni, hogy miként is lettem zeneszerző, és hogyan fejlődtek zenei elképzeléseim és a zenével kapcsolatos gondolataim, Emlékszem, hogy nyolc éves koromban, a kaliforniai Santa Monicaban, megláttam egy feliratot - ZONGORAÓRÁK - a szüleim akkori lakásától kettővel odébb lakó szomszéd ajtaján. Szerelem volt az első látásra; olyannyira, hogy kapkodva ettem, épphogy elvégeztem a dolgaim, s emellett véget nem érő álmodozásba merültem. Mindegy volt, hogy mit tanítanak, gyakorlatokat, Victor Herbert Orientate című darabját vagy a Für Elise-t. Beléptem a „házi zongoraleckék" világába, a művészetnek ama tartományába, melyet mindenki a világon szeret játszani, mint ahogy én is szerettem, Szüleim korántsem azzal a szenvedéllyel és hévvel tekintettek az események ilyetén fordulatára, mint ahogyan én. Mivel szemük előtt lebegett két nagynéném és egy nagybátyám intő példája, teljesen tisztában voltak azokkal az anyagi nehézségekkel, amelyekkel egy zenész óhatatlanul szembe találja magát. De még ennél is többet nyomott a latban az, hogy apám, aki feltaláló és elektromérnök volt, biztos, hogy szívesebben fogadta volna, ha az ő nyomdokaiba lépek. Azért persze engedékenyek és gyakorlatiasak voltak: vettek nekem egy zongorát, ami mindennél jobban megörvendeztetett. Később Los Angeles vidékére költöztünk. Emlékszem, mikor a bútorszállítók a láb nélküli zongorát vitték az új házba, én mellettük sétáltam, s közben Victor Herbert akkor már kívülről tudott, Keletet idéző darabját játszottam rajta. Új tanárom Phobe néném lett, tőle tanultam meg lapról játszani. Erre különös gondot fordított, és ezért ma is hálás vagyok neki. Szintén ő volt az, aki felhívta figyelmemet a tizenkilencedik század zenéjére, de úgy, hogy a nagy mesterekkel közben nem foglalkoztunk. Együtt játszottuk Moskowski Spanyol táncát és egyedül adtam elő Paderewski G-dúr menüettjét. Akkoriban úgy tűnt, a zene aszerint osztályozható, hogy milyen technikai nehézségeket támaszt az előadó számára: első, második, harmadik és negyedik osztályosoknak való. Később egy olyan tanártól tanultam, aki maga is zeneszerző volt, Fannie Charles Diilontól. Megtanította Brahms Ötödik magyar táncát de Phoebe néném egyáltalán nem értett egyet Dillon kisasszony értelmezésével.
Kategóriák: Ének, zene
Tárgyszavak: Zeneesztétika, Zeneszerzõ
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Borító
Címlap
Impresszum
Tartalom
[5]
A zene jövője: Credo
7-[9]
Egy zeneszerző vallomása
10-[24]
Satie védelmében
25-[30]
A modern zene előhírnökei
31-35
Az experimentális zene
36-[40]
A zenemű mint folyamat
41-
   I. A változások
41-[50]
   III. A kommunikáció
51-[64]
Előadás a semmiről
65-[80]
   Utóirat az Előadás a semmiről-höz
[80]
Előadás valamiről
81-[95]
Juilliard előadás
96-
   I.
96-99
   II.
100-103
   III.
103-107
   IV.
107-[110]
A szónok 45 perce
111-[157]
Ritmus stb.
158-[169]
A zene jövője
170-[181]
Önéletrajzi beszámoló
182-[191]
Ji King (Tokiói előadás)
192-[196]
Bevezetés
197-[198g
Üres értelem
199-[204]
Utószó
205-[206]
Jegyzet
207
Kép