Gyilkosság meghirdetve

Minden reggel fél nyolc és fél kilenc között, kivéve vasárnap, Johnnie Butt hangosan fütyörészve körbebiciklizte Chipping Cleghorn községet, és minden háznál vagy villánál megállt, hogy becsúsztassa a levélszekrénybe azokat a reggeli lapokat, az illető ház lakói előfizettek Mr. Totman Fő utcai könyv- és papírkereskedésében. Így példád Easterbrook ezredeshez és nejéhez a Times-t és a Daily Graphic-et dobta be; Mrs. Swettenhamhez a Times-t és a Daily Worker-t; Miss Hinchliffe-hez és Miss Murgatroydhoz a Daily Telegraph-ot és a News Chronicle-t; Miss Blacklockhoz pedig a Telegraph-ot, a Times-t és a Daily Mail-t. Ezenkívül az összes felsorolt helyekre, sőt úgyszólván Chipping Cleghorn valamennyi házába minden pénteken kihordta még a North Bentham News and Chipping Cleghorn Gazette című sajtóterméket, melyet a helybeliek röviden “a Gazette" néven emlegettek. Így tehát péntek reggelenként, miután gyorsan átfutották a napilap nagybetűs címeit (Fokozódik a nemzetközi feszültség! Ma összeül az ENSZ közgyűlése! Vérebek nyomoznak a szőke gépírónő gyilkosa után! Három szénbánya bezárta kapuit. Ételmérgezés egy tengerparti szállodában: huszonhárom halott stb.), Chipping Cleghorn lakosai szinte kivétel nélkül a Gazette után nyúltak, és mohón elmerültek a a helybeli hírekben. Egy futó pillantást vetettek az Olvasóink írják rovatra (melyben szabadon érvényesülhetett a falusi élet minden szenvedélyes gyűlölködése és viszálya), majd tíz előfizető közül kilenc az apróhirdetéseket kezdte tanulmányozni. Itt a legkülönfélébb ingóságok szerepeltek. Adásvétel címszó alatt, kétségbeesett háziasszonyok kerestek háztartási alkalmazottakat, számtalan hirdetés kutyákról szólt, a többi pedig baromfiakról, kerti szerszámokról és még sok mindenről, ami méltán számíthatott a Chipping Cleghorn-i kicsiny társadalom feszült érdeklődésére. Ez a péntek, október 29-e sem volt kivétel a szabály alól. Mrs. Swettenham félresimította homlokából csinos, őszes fürtöcskéit, kinyitotta a Times-t, fakó tekintettel belenézett a középső páros oldalon terpeszkedő vezércikkbe, megállapította, hogy ha egyáltalán történt valami izgalmas dolog a világon, a Times-nak megint sikerült olyan feddhetetlen modorban álcáznia, mindig; egy pillantást vetett a Születések, Házasságok és Elhalálozások rovatára - főleg az utóbbiakra; aztán, mint aki megtette a kötelességét, félretolta a Times-t, és kapva kapott a Chipping Cleghorn Gazette után. Amikor a fia, Edmond egy perc múlva belépett a szobába, már ki se látszott az apróhirdetések közül. - Jó reggelt, szívem - mondta Mrs. Swettenham. - Smedleyék eladják a Daimlerüket 1935-ös, hát elég öreg igaz? A fia csak morgott egyet, kitöltött magának egy csésze kávét, vett a füstölt heringből, leült az asztalhoz, és a pirítóstartó rácsnak támasztva olvasni kezdte a Daily Worker-t. Szelindek kankölykök - olvasta hangosan Mrs. Swettenham. - Komolyan, nem tudom, ki bír manapság ilyen hatalmas kutyákat etetni... esküszöm, hogy nem tudom ... Hm ... Selina Lawrence szakácsnőt keres. Ha engem kérdez, megmondtam volna, hogy kár a fáradságért, hirdetésre ma nem lehet alkalmazottat kapni. A címét nem is adja meg, csak a postafiók számát ... ez aztán kész tragédia ... én megmondtan volna ... a személyzet tudni akarja, hogy hová hívják.