Rejtély az Antillákon

- Nézzük például ezt a nagy felhajtást Kenya körül -mondta Palgrave őrnagy. - Hány fickó fecseg róla, aki egyáltalán nem ismeri azt a helyet. Én viszont tizennégy évet töltöttem ott. Méghozzá életem legszebb éveit. . . Az öreg Miss Marple lehajtotta a fejét. Ez a mozdulat udvarias volt és tapintatos. Miközben Palgrave őrnagy folytatta életútjának meglehetősen unalmas ismertetését, Miss Marple békésen elmerült gondolataiban. Nagy gyakorlata volt már az ilyesmiben. A helyszín változó volt. A múltban főleg India. Őrnagyok, ezredesek, vezérőrnagyok - és egy sor jól ismert szó: Simla. Teherhordók.Tigrisek Chota Hazri - Villásreggeli. Bennszülött inasok stb. Palgrave őrnagy esetében a kifejezések kissé eltértek: Szafari. Kikuyu. Elefántok. Szuahéli. De a sablon ugyanaz volt. Egy öregedő férfi, akinek hallgatóságra van szüksége, hogy emlékezetében újra átélje azt az időt, amikor boldog volt. Amikor a háta egyenes volt, a látása éles, a hallása j ó. Az ilyen fecsegők egy része jóvágású; katonás öregfiú volt, másrésze viszont elszomorítóan csúf; a szederjes képű Palgrave őrnagy, akinek fél szeme üvegből volt, s aki egészben véve kitömött békára emlékeztetett, ez utóbbi kategóriába tartozott. Miss Marple gyengéd tapintattal kezelte valamennyit. Arckifejezése odaadó figyelemről tanúskodott, egyetértése jeléül időnként bólintott, közben pedig elmerült gondolataiban, és élvezte, amit élvezni lehetett: ebben az esetben a Karib-tenger mély kékjét. Olyan kedves a drága Raymondtól, gondolta hálásan, igazán annyira, kedves. . . Vajon miért is törődik ennyit öreg nagynénjével, - igazán nem is tudja. A lelkiismeret talán; vagy a családi érzés? Az is lehet, hogy igazán szereti... Miss Marple végül is oda lyukadt ki, hogy az unokaöccse szereti - mindig is szerette a maga kissé szélsőséges és fölényes módján. Állandóan korszerűsíteni igyekszik a nagynénjét. Olvasnivalót küldözget neki. Modern regényeket. Olyan nehéz. . .jóformán mindig csak kellemetlen emberekről van bennük szó, akik olyan nagyon fura dolgokat művelnek, és szemmel láthatólag nem is élvezik őket. “Szexualitás” - ezt a szót ki sem ejtették Miss Marple fiatal korában; de azért akkor is j ócskán létezett: nem sokat beszéltek róla, de sokkal jobban élvezték, mint manapság - legalábbis Miss Marple-nak ez volt a benyomása. Bár általában BŰN-nek minősítették, az öreg hölgy óhatatlanul úgy érezte, hogy ez még mindig jobb volna, mint, aminek manapság látszik - egyfajta kötelességnek. Tekintete egy pillanatra rátévedt a könyvre, amely a huszonhatodik oldalnál kinyitva, az ölében feküdt -eddig jutott el ( és valószínűnek tartotta, hogy nem is jut tovább! ): “ Úgy érted, hogy EGYÁLTALÁN nincs szexuális tapasztalatod ? - kérdezte a fiatalember hitetlenkedve.:- Tizenkilenc éves korodban? De hiszen az nélkülözhetetlen. Létfontosságú. A lány boldogtalanul lecsüggesztette fejét; egyenes szálú, zsíros haja az arcába hullt. - Tudom - suttogta - tudom.