Gyermekpszichológia és kisérleti pedagógia

Midőn a magyar olvasóközönségnek átadjuk Claparède Ede Gyermekpszichológiáját és Kisérleti pedagógiáját, nincs szükség arra, hogy bővebben megokoljuk, miért fordítjuk le ezt a könyvel, A gyermekpszichológia és kísérleti pedagógia az utóbbi években óriási haladási mutat. Nálunk is már régebb idő óta nagy lendülettel foly a munka ezen a téren. Azt hisszük, nagyon sokan érzik egy oly munka hiányát, mely áttekintést ad a gyermekpszichológia és kísérleti pedagógia problémáiról, megismertet eddigi eredményeivel és bevezet módszereibe. Claparède munkája erre kiválóan alkalmas nemcsak azért, mert stílusa a nehéz tárgyhoz képest elég könnyű és világos, hanem főkép annálfogva, hogy szerzője teljesen uralkodik a rengeteg anyag fölött, ismeri mondhatni minden nemzet irodalmát ezen a téren, világos logikával csoportosítja s foglalja rendszerbe az anyagot, mindenkor szemeli ki a rengeteg nagy tömegből, ami lényeges és jellemző s ami különösen a pedagógusra nézve tanulságos. Bár szép számmal vannak a német irodalomban is könyvek e tárgyról, de egyik" sem oly alkalmas bevezető tanulmányul, mint épen Claparède müve, mit a könyv német kiadása is bizonyít, melynek előszavában a fordító, Hoffmann F. szintén konstatálja, hogy aki e téren tájékozódni akar, nem talál alkalmas német könyvet, hanem kénytelen más nyelvű munkákhoz fordulni. Claparède művét Hoffmann olyannak találja, «mely nemcsak kitűnően bevezet a gyermekpszichológiába és kísérleti pedagógiába, hanem a nyújtott anyagból gyakorlati pedagógiai konzekvenciákat is von, s azért képes arra, hogy a tanítót a maga gyakorlatára vonatkozó elmélkedésre ösztönözze)). Claparède Ede könyve mindenütt a művelt világon kedvező fogadtatásra talált. A német fordításon kívül eddig spanyol, orosz, angol és olasza nyelven jelent meg. Claparède Ede egyike a kísérleti pszichológia legkiválóbb-képviseliőnek, ki egyaránt munkása a francia és a német tudományos irodalomnak. Mint igazi svájci ép oly jól ír németül, mint franciául. Claparède Ede Genfben született 1873. március 24-én. Orvosi tanulmányokat végzett Leipzig, Genf és Haris egyetemein. Mestere a pszichológiában Flournoy Th., a genfi egyetem hírneves filozófus-tanára volt, akivel együtt alapította 1901-ben az Archives de Psychologie c. folyóiratot. 1899-ben a kísérleti pszichológia magántanára lett a genfi egyetemen,. 1908-ban pedig ugyanott rendkívüli tanárrá nevezték ki. Titkára volt 1904-ben a második nemzetközi filozófiai kongresszusnak, s 1909-ben a VI. nemzetközi pszichológiai kongresszusnak. Munkásságát a kísérleti pszichológiában az izomérzetek tanulmányozásával kezdte, majd a súly-érzésnél fellépő-illúziókkal folytatta. 1892-ben a színes hallásról rendezett ankétet, melynek eredményét Flournoy is fölvette nagyobb munkájába