Anyaiskola

Comenius (1592-1670) háromszázéves kis művének első magyar fordítását veszi kezébe az olvasó. Az "Anyaiskola". az első ismert nevelési munka, amely csak a kisdedneveléssel foglalkozik, 1628-ban készült cseh nyelven. Szerzője, a XVII. század legkiválóbb pedagógusa, 1633-ban („Informatorium der Mutter Schul" címmel) németre, 1653-ban pedig a magyarok használatára latin nyelvre fordította. A magyar fordítás H. Schötertől 1864-ben kiadott „Die Mutterschule von Amos Comenius" című kis kötetből történt. Ennek szövege azonos azon szintén német nyelven írt, vörös bársonyba kötött, arany metszésű, az 1636. évről keltezett könyv szövegével, melyre H. Schröter bukkant rá a szász weissenfelsi városi templom könyvtárában, hova a Sachsen-Weissenfels hercegek egykori könyvtárából került. Az „Anyaiskola" lefordíttatása ugyanazon célból történt, mint a „Kisdednevelés“ kiadásában újabban megjelent más, neveléstörténeti érdekességű műveké:4 a képzőintézeti növendékek és az óvónők neveléstani ismereteinek elmélyítése céljából A munka egyszerűségénél és rövidségénél fogva nagyon alkalmas az óvónőképzők növendékeinek a nevelői gondolkozásba való bevezetésére, mert a legelső s a legrégibb könyv, mely a kisdednevelésnek úgyszólván minden kérdését tárgyalja és pedig könnyedén, lehet mondani, egészen népszerűen. Melyek az „Anyaiskola'' főbb jellemző vonásai? Mindenekelőtt a mély vallásosság, mely elejétől végig áthatja. Ezt elsősorban írója vallásos lelkületéből és egyházi állásából, azután annak a kornak jellegéből, melyben a munka létrejött, magyarázhatjuk. Comenius a harmincéves vallásháború szörnyű pusztításainak idején a cseh-morva testvérek protestáns felekezetének sok csapással sújtott és viszontagságos életű lelkésze, majd püspöke volt s az engesztelhetetlen gyűlölködés korában is a szeretetet hirdette és az örök béke megvalósításán fáradozott. A kisdednevelésre is kiterjeszkedő „Nagy oktatástan" című könyvében, mely épen úgy tele van a Bibliából és a Szentírásból vett idézetekkel, mint az „Anya iskola”, megállapítja, hogy az ember célja a földi életnél magasabbra mutat, s az Istennel való örökkétartó egyesülésben áll. Ez az élet csak előkészület az örök életre. Az előkészülés elsősorban a vallásosság, azután az erkölcs és végre a tudomány elsajátítása útján történik.