Halálos kockázat

A csontig hatoló hidegtől űzve Mercy Griggs lovaglópálcájával végigvágott a kanca hátán. A ló megszaporázta lépteit, könnyedén húzta a szánt a keményre fagyott havon. Mercy még mélyebbre bújt fókaprém kabátja magas gallérjába, muffja belsejében szorosan összekulcsolta a kezét, így próbált védekezni a sarkvidéki hideg ellen. Szélcsendes, tiszta nap volt, fakó fénnyel. A téli röppályájára kárhoztatott nap csak üggyel-bajjal tudta megvilágítani a kegyetlen New England-i tél szorításába zárt, havas tájat. A kopár fák törzse még déltájban is hosszú, lilás színű árnyékot vetett, északi irányban. A szétszórt tanyaházak kéményei fölött hatalmas, mozdulatlan füstgomolyagok terpeszkedtek, mintha a füst azon nyomban megfagyott volna a sarki égbolt jeges kékjében. Mercy már majdnem fél órája úton volt. A Royal Side-i Leach's Hill lábánál lévő otthonától délnyugati irányban indult el, az Ipswich Road mentén. Több hídon is átkelt, a Frost Fish folyón, a Crane folyón, majd a Cow House folyón, így érkezett most Salem Northfields nevű körzetébe. Onnan már csak másfél mérföldre volt a városközpont. De Mercy nem oda igyekezett. A Jacobs-tanya mellett elhaladva már elő is bukkant az úti célja. Ronald Stewart, a sikeres kereskedő és hajótulajdonos háza. Jóindulatú aggódással vegyes kíváncsiság vette rá, hogy ilyen fagyos napon odahagyja meleg otthonát, és útra keljen. A legérdekesebb pletykáknak akkoriban éppen a Stewart család háza tája volt a forrása. Megállította a kancát a ház előtt, és szemügyre vette az épületet, amely valóban ékes bizonysága volt Mr. Stewart kereskedői rátermettségének. Tekintélyes, többoromzatú udvarház, barna deszkaburkolattal, a legkiválóbb palával fedett tetővel. A számos ablak mindegyike külhoni, rombusz alakú üveglappal volt beüvegezve. A legmegkapóbb látványt azonban az előreugró emeleti rész sarkainál fölfüggesztett, finoman faragott függődíszek nyújtották. Mindent egybevetve a ház sokkal inkább illett volna a város központjába, mint ide, a szegényes tanyák közé. Mercy biztosra vette, hogy a száncsengők hangja hírül adta jöttét, ezért nem is kopogtatott. A bejárati ajtó jobb oldalán már ott állt egy lovas szán, tehát nem ő lesz az egyedüli vendég. A ló hátára pokrócot terítettek, orrlyukaiból szabályos időközönként párahullámok törtek elő, majd azon nyomban el is oszlottak a csontszáraz levegőben. Mercynek nem kellett sokáig várnia. Kisvártatva nyílt az ajtó, és húszas évei közepén járó, koromfekete hajú, zöld szemű nő jelent meg. Mercy az elbeszélések alapján azonnal fölismerte. csak Elizabeth Stewart lehet. Elizabeth puskát tartott a kezében. Oldalán több kíváncsi gyermekarc bukkant elő, ritkaságszámba mentek a váratlan udvariassági látogatások ilyen hidegben. Mercy Griggs vagyok - mutatkozott be a látogató. - Dr. William Griggs felesége. Csak üdvözölni akartam magát, azért jöttem. Igazán kedves - felelte Elizabeth. - Kerüljön beljebb, igyék egy kis forró almabort, hogy kiűzze a csontjaiból a hideget. - A puskát az ajtókeret belső oldalának támasztotta, és már szalasztotta is legnagyobb fiát, a kilencéves Jonathant, hogy takarja be és pányvázza ki Mrs. Griggs lovát.