A sikeres élet hét aranyszabálya

Az elmúlt több, mint huszonöt év alatt, a munkámból adódóan, mely az élet legkülönbözőbb területeire szólított: az üzleti életbe, az egyetemre, problémákkal küszködő családokhoz és házasságokhoz, szép számmal találkoztam olyan emberekkel, akik komoly, sok esetben rendkívüli sikereket értek el a pályájukon, magánemberként azonban így, vagy úgy csődöt mondtak - a külső ragyogás mögött csillapíthatatlan szomjúsággal vágytak bensőségesebb, meghittebb emberi kapcsolatokra, s a teljes élethez oly nélkülözhetetlen belső harmóniára, egészséges lelki egyensúlyra. Biztos vagyok benne, hogy a problémáik, amelyeket megosztottak velem, nem lesznek teljesen ismeretlenek az olvasó számára sem: „Gondos tervezéssel és kitartó munkával elértem azt a célt, amit kitűztem magam elé. Igazán sikeres embernek mondhatom magam, legalábbis ami a munkámat, a karrieremet illeti. Ezért a sikerért azonban túl nagy árat kellett fizetnem: ráment az egész magánéletem, a családom, mindenem. Lassan már azt sem tudom, hogy ki a feleségem, kik a gyerekeim, sőt, néha már abban sem vagyok biztos, hogy ki is vagyok én valójában. hogy mit miért csinálok, hogy mi az, ami igazán fontos az életben számomra. Egyre gyakrabban teszem fel magamnak a kérdést: Megéri ilyen áron?" „Csak ebben az évben ez az ötödik fogyókúra, amibe belefogtam Tudom hogy kövér vagyok, és nagyon szeretnék leadni a súlyomból Ennek érdekében meg is próbálok mindent: elolvasom a megfelelő szakirodalmat, kitűzöm magam elé az elérendő célt, meggyőzöm magam róla, hogy képes leszek rá, hogy sikerülni fog. Azután valahogy mégsem sikerül. Néhány hétig bírom, azután feladom Egyszerűen nincs elég erőm hozzá, hogy megtartsam a fogadalmat, amit tettem magamnak." „Vagy fél tucat vezetőtovábbképző-tanfolyamra beiratkoztam már. és el is végeztem mindet Sokat várok és követelek a beosztottaimtól. ugyanakkor megteszek mindent, hogy jó kapcsolatot alakítsak ki velük, hogy jó "főnök" legyek. De sajnos, nem tudok hinni bennük; hiányzik belőlem a bizalom irántuk. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha egyszer megbetegednék, és nem tudnék bemenni dolgozni, egész nap csak a büfében lebzselnének - nem csinálnának semmit. Miért nem tudok egy kis önállóságot, egy kis felelősségérzetet beléjük plántálni -vagy miért nem találok olyan alkalmazottakat, akikben ez megvan?" „Egyszerűen képtelen vagyok mit kezdeni a tinédzserkorú fiammal. Teljesen kicsúszott a kezeim közül és már kábítózik is. Hiába próbálkozom bármivel, egyszerűen fütyül rám. Mit tegyek?" „Annyi a munkám, hogy ki se látszom belőle, az időm pedig valahogy sohasem elég. Állandó feszültségben, kapkodásban élek. Hétköznap, hétvége egyremegy. Elvégeztem néhány önmenedzselési tanfolyamot, és kipróbáltam legalább fél tucat különböző, bevált időgazdálkodási receptet. Nem mondom, hogy teljesen hatástalanok voltak, de még mindig úgy érzem, hogy messze vagyok attól a boldog, egyszerre hatékony és nyugodt, harmonikus élettől amire vágyom."