Neveléstudomány az ezredfordulón

Az európai tudományos közélet évszázadokra visszanyúló hagyománya, hogy egy-egy diszciplína kiemelkedő képviselőjét tanítványai, kollégái, tudóstársai kerek születésnapján könyvvel köszöntik. Az eredeti német kifejezés, a Festschrift kezdetben a köszöntést, az ünnepélyességet hangsúlyozta, később azonban, különösen az angolszász országokban e tisztelgést kifejező kötetek egyre inkább szaktudományos formát öltöttek, alkalmat kínáltak az áttekintésre, szintézisre. Nagy József azok közé a kutatók közé tartozik, akik a magyarországi neveléstudomány fejlődését és az oktatás reformját az utóbbi három évtizedben meghatározó erővel befolyásolták. Azon túl, hogy a Szegedi Tudományegyetem - a korábbi József Attila Tudományegyetem - Neveléstudományi Tanszékén nemzetközi mércével mérve is jelentős kutatási programok kezdeményezője és irányítója volt, az Országos Oktatástechnikai Központ tudományos igazgatójaként, majd az Oktatáskutató Intézet igazgatójaként más intézményekben is vállalt vezető szerepet. A Közoktatási Kutatások Tudományos Tanácsának elnöke volt, irányítása alatt jelent meg e tudományos tanács által koordinált kutatómunka eredményeit bemutató könyvsorozat. Az Alapműveltségi Vizsgaközpont alapítója, az MTA Képességkutató Csoport és A kognitív kompetencia fejlődése és fejlesztése című doktori program vezetője. A pedagógiai gyakorlatot megújító tevékenységei közül a pedagógiai értékelés, tesztfejlesztés terén végzett munkái, a kompenzáló beiskolázási modell, a megtanítási stratégiákkal kapcsolatos kísérletei, a Nemzeti alaptanterv kidolgozásában vállalt szerepe, az alapműveltségi vizsga koncepciójának kialakítása, az értékelési eszközök kifejlesztésének irányítása és a kritériumorientált képességfejlesztés módszereinek kísérleti kidolgozása emelkedik ki. Tudományos munkáinak eredményeként közel harminc könyve és mintegy kétszáz szakcikke, tanulmánya jelent meg. E kötettel Nagy Józsefet hetvenedik születésnapján köszöntjük. Az elismertséget, a kutatók közösségében élvezett megbecsülést nehéz lenne mással jobban jellemezni, mint azzal a készséggel és örömmel, amellyel a felkért kollégák a kötet fejezeteinek megírásában részt vettek. Amikor a könyv összeállítását elhatároztuk, elsősorban azokat kerestük meg, akik Nagy Józseffel munkájuk során kapcsolatba kerültek. Csakhamar kiderült azonban, hogy a lehetséges szerzők így több kötetet írhatnának, de sokan voltak, akik a szoros határidőket egyéb elfoglaltságaik miatt nem tudták vállalni. Végül a kötetbe került harminckét fejezet jól reprezentálja a magyarországi pedagógiai kutatás sokféleségét. A fejezetek formájául a tudományos esszét javasoltuk, de társadalomtudományok esetén ez alig különböztethető meg a szakcikktől, tanulmánytól; mindamellett ez a forma felmenti a szerzőket a szigorú kötöttségek alól és lehetőséget ad gondolataik szabadabb kifejtésére. Örömünkre szolgált, hogy az elkészült írások tükrözik kiinduló álláspontunkat, mely szerint tiszteletünket és nagyrabecsülésünket legjobban a gondolatok gazdagságával és a tanulmányok elmélyültségével fejezhetjük ki.