Magyar könyvtártörténet

A könyvek... Életünk szerves részei. Könyvek kísérnek a műveltség felé vivő úton, könyvek alakítják világnézetünket, erkölcsünket, könyvek formálják kívánságainkat, céljainkat, könyvek segítenek abban, hogy megértessük magunkat másokkal, könyvek vidítanak fel nehéz óráinkban, könyvek tudják megsokszorozni örömeinket, könyvek segítenek a több kenyérhez, a könnyebb élethez. Amit tudunk, annak túlnyomó részét könyvekből tudjuk, még ha ezek egy részét nem magunk olvastuk is el. A könyvek legjelentősebb gyűjtőhelye s így a legfontosabb tanító, tájékoztató és nemes szórakozást kínáló intézményünk a könyvtár, és még fokozottabb mértékben volt az a múltban, amikor még csak kevés embernek voltak saját könyvei. A könyvtár azonban ennek a tudásnak, műveltségnek nemcsak őrzője, hanem egyúttal tükre is, fontos forrás annak megismerésére, hogy miképp gondolkozott a különböző korszakokban az emberiség. A könyvtárak múltjának ismerete a tudomány-, az irodalom-, a gazdaság-, a vallás- és a művelődéstörténet szerves része. „A könyvtárak száma, állapota és használata a nemzetek műveltségi állásának egyik biztos ismertetőjelét képezi" - állapította meg Fraknói Vilmos történetíró, a Széchényi Könyvtár egykori őre a Magyar Könyvszemle első évfolyamában, 1876-ban. Lenin csaknem szó szerint így vélekedett. „Iljics - írta Krupszkaja Leninre emlékezve - abból ítélte meg a kultúra színvonalát, hogy mennyire szervezett a könyvtárügy, számára a könyvtárügy állapota az általános kulturáltság fokmérője volt." Fraknói ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy „a magyar köz- és magánkönyvtárakról igen hiányos ismereteink vannak, egy részükről úgyszólván semmit sem tudunk". Ezért javasolta egy magyar könyvtártörténet megírását, és kérte a könyvtárosokat, hogy segítsék elő ennek létrehozását. Azóta egy évszázadnál több telt el. Sok könyvtártörténeti cikk, tanulmány és kötet jelent meg egyes intézményekről (Széchényi, Egyetemi, Fővárosi Szabó Ervin stb. Könyvtár), feldolgozták több könyvtárfajta (munkáskönyvtárak, agrárszocialista olvasókörök, népkönyvtárak stb.) múltját, de könyvtárügyünk összefoglaló történetének megírására eddig senki sem vállalkozott. Most mi, e kötet szerzői akarjuk ezt a hiányt pótolni. Reméljük, hogy példánkat majd követik mások, és ezt az első kísérletet felhasználva jobb, tökéletesebb és részletesebb magyar könyvtártörténettel fogják szolgálni a tudományt.