Építőmesterség a magyar múltban

Amint ezt az Előszó oly érzékletesen megvilágította, ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy az eddigi nagyszámú kutatási eredmény alapján összegezze ismereteinket az építészetnek, mint műszaki produktumnak alakulásáról a magyar évszázadok alatt. Szeretném azonban mindjárt megjegyezni, hogy ne a teljesség és befejezettség igényével forgassák e könyvet. Tekintsék inkább olyan próbálkozásnak, amely rá kívánta irányítani a figyelmet az egyes építőfeladatok technikai oldalaira, a feladatok megoldásának módjaira. Kísérlet egy olyan, mozaikokból kirakott kép összeállítására, amely új következetetésekre adhat módot, s amely talán már ebben a mivoltában is hasznos információkkal tud szolgálni az érdeklődőknek. De főfeladata a sok érdekes terület bemutatásával mégis az ösztönzés lehet e területek mélyebb, teljesebb feltárására. Ezek ismerete bizonyára a legkevésbé sem lesz érdektelen mai gyakorlatunk és törekvéseink szempontjából. Ilyen kérdés — hogy csak egyet említsek — az építészi személyiség helye, szerepe eddigi történelmünkben, amelynek ismerete bizonyára jótékonyan befolyásolhatja a késői utódok elismertségét a társadalomban. Gondolhatunk — más vetületben — egy majdani nagyobb összegezésre, mondjuk egy építőipartörténeti kisenciklopédiára, melynek e tanulmány szerény alapját képezné. E szintézishez nemcsak a bibliográfiában feltüntetett kiváló kutatók munkássága volt nélkülözhetetlen, hanem a támogató szakemberek segítőkészsége is. Ezért szükséges, hogy köszönetet mondjak lektoraim mellett dr. Zádor Mihály és néhai dr. Rados Kornél professzoroknak, akik már a hetvenes évektől kezdeményezték és támogatták e munkát, valamint Cs. Dobrovits Dorottya művészettörténésznek értékes szakmai segítségéért.