A szociológiai felvétel módszerei

A szociológia empirikus tudomány. A szociológiai gondolkodás tehát „alkalmazott” gondolkodás, amikor a megismerés általános elveit egy speciális területre, sajátos célok érdekében alkalmazzuk. A szociológiai konstrukciók alapvetó'en a társadalmi valóság tényeinek rendezését, az elméleti eredmények a társadalmi jelenségek magyarázását jelentik. A társadalmi valóság lényege (okok, összefüggések, funkciók, stb.) természetesen a tisztán empirikus vizsgálat számára többnyire megközelíthetetlen marad. Ugyanígy, a feltárt jelenségek elméleti, az általános szociológia anyagát gazdagító módon való feldolgozása ugyancsak kivihetetlen az empirizmus talaján. Az empirikus vizsgálat kiindulásánál és általános eredményeinek felhasználásánál tűnik ki valóban legvilágosabban, hogy általános társadalomelmélet nélkül a szociológia nem oldhatja meg legfontosabb feladatait. Ezt a vitathatatlan — noha a polgári szociológusok egy részénél szem elől tévesztett — állásfoglalást aligha kell különösen hangsúlyoznunk. Az elméleti felkészültség és elméleti tudatosság azonban csak a szociológussal szemben támasztott egyik követelmény. A másik követelmény az, hogy jól kapcsolja az általános elméletet saját tudományos gyakorlatához, azaz hogy jól ismerje saját mesterségét. A legegyszerűbb és legbonyolultabb szakmának egyaránt megvannak az eljárási szabályai, problémamegoldási technikái, az adott mesterség módszerei. Mint mindenütt, a szociológiában is triviálisan igaz, hogy a gyakorlati munka során kialakult, kikristályosodott módszerek ismeretében a feladatokat jobban meg lehet oldani, mint ösztönös közelítésekkel. Ezt a triviális igazságot azonban éppen a szociológiával kapcsolatban nem árt újra meg újra hangsúlyoznunk. A szociológia sajátos tárgya a társadalom, és a társadalomról mindenkinek, aki benne él, közvetlen tapasztalatai vannak. Ezért könnyen alakul ki az a vélemény, hogy a társadalomhoz, tehát a szociológiához is „mindenki ért”. Annyi bizonyos, hogy aki többé-kevésbé tudatosan nézi a körülötte történő dolgokat, igyekszik ezeket valamilyen módon elrendezni és magyarázni. Ám ez a spontánul kialakuló szociológia többnyire csak részleges tapasztalatok partikuláris szempontból történő' magyarázata lehet, ami — még ha nem is téves — csak roppant korlátozott érvényű, érvényességi korlátairól azonban szinte semmit nem tudunk. A spontán szociológia tudatos és tudományos értékű szociológiává alakítása sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint a szociológiai mesterség elsajátítását, a társadalmi megismerés elveinek és gyakorlatának megtanulását. Az elvek, elméleti vonatkozások alapjában kétféle típusúak. Egy részük a szociológiai elmélet, az általános szociológia anyagát alkotja. Az általános szociológia a már kialakult fogalmak és feltárt társadalmi összefüggések tára. A marxista általános szociológia e fogalmakat és megismert összefüggéseket, törvényszerűségeket a történelmi materializmus elmélete alapján összefüggő rendszerbe foglalja, strukturált egésszé formálja. E rendszer ismerete a szociológus számára nélkülözhetetlen.