A magyar-szláv kapcsolatok: múlt és jelen című nemzetközi tudományos konferencia tanulmánykötete

A Pécsi Tudományegyetem 2017-ben ünnepli alapításának 650. évfordulóját. Az esemény tiszteletére 2016 őszén nemzetközi tudományos konferenciát szerveztünk Magyar–szláv kapcsolatok: múlt és jelen címmel. Ugyancsak ezzel az eseménnyel tisztelegtünk egy kiváló történész, a PTE Bölcsészettudományi Karának egykori dékánja (1926–1927) és későbbi rektora (1932–1933), Hodinka Antal emléke előtt. Figyelmébe ajánljuk tanulmánykötetünket, amely tartalmazza a Pécsi Orosz Központ, a PTE BTK Szlavisztika Intézete, a PTE BTK Modernkori Oroszország és Szovjetunió Történeti Kutatócsoport – MOSZT és a Pécsi Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat által szervezett konferencia előadásainak anyagát. A kötet magyar és külföldi előadók cikkeit tartalmazza a magyar–szláv történelmi, irodalmi és nyelvi kapcsolatok legújabb kutatását érintő témakörökben. Hodinka Antal – a szláv népek történetének kutatója A ruszin családból származó Hodinka Antal (1864–1946) nevét ma a magyarországi ruszin nemzetiség értelmiségi egyesülete viseli, amelynek egyik feladata „A névadó, Hodinka Antal szellemi örökségének ápolása, kéziratos műveinek felkutatása és annak széleskörű publikálása. A ruszin identitás és hagyományok megőrzése a kultúra területén, valamint a ruszin kultúra közös gyökereinek felkutatása. A hazánkban és a határon túl élő ruszinok hagyományainak, kulturális örökségének megóvása, ápolása.”1 Ezen kívül Hodinka Antal nevét viseli a beregszászi II. Rákóczi Ferenc egyetemhez tartozó Nyelvészeti Kutatóközpont is.2 Hodinka Antal tudományos és közéleti tevékenységének emléke folyamatosan jelen van a középkori szláv népek történetével foglalkozó magyar tudományos közegben, és mindenütt, ahol a Pécsi Tudományegyetem történetéről, múltjáról szó esik. Tudományos munkásságának jelentőségével a kortársak is tisztában voltak. Pécsi professzortársa, Holub József írta Hodinka emlékének szentelt nekrológban, hogy az utolsó tagja volt „annak a kiváló gárdának, amelynek munkásságához fűződik történetirodalmunk hatalmas fellendülése a századforduló évtizedeiben”.3 Holub utalt Hodinka jelentős anyaggyűjtésére, amely „jobb idők beköszöntével” a következő történésznemzedékre feladatot ró; illetve kiemelte kortársaira, tanítványaira gyakorolt hatását, mivel Hodinka „erős képzelőerővel megáldott jóízű elbeszélő volt.”4 Kéziratainak hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárába került, az anyag rendezését Perényi József végezte, aki ugyancsak a Századok hasábjain emlékezett meg róla születésének századik évfordulóján.5 A századik évfordulóról megemlékezett a pécsi Jelenkor hasábjain Babics András is.6 Születésének 130. évfordulójára készülve Nyíregyházán nagyszabású emlékkonferenciát szervezett Udvari István, és ez alkalomból több kötetet is publikált. Hodinka Antal tanári működése Pozsonyban kezdődött 1906-ban a Jogakadémián, majd az 1914-ben létrejött Erzsébet Tudományegyetem Jogi Karán, végül az 1918-ban megszervezett Bölcsészkaron folytatódott. Trianon után az egyetemmel együtt előbb Budapestre (1920), majd Pécsre (1923) került. Nagy szerepe volt abban, hogy Pécsett gyökeret tudott verni az Erzsébet Tudományegyetem. Két alkalommal volt a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja (1918–1919, 1926–1927), 1932–1933-as akadémiai évre pedig az egyetem rektorává választották. Az Erzsébet Tudományegyetem jogutódja, a Pécsi Tudományegyetem – illetve 1982-ig az egyetlen, Jogi karral működő Egyetem – Rektori Hivatala folyosóján mindig megtalálható volt az egykori rektorok arcképcsarnoka, köztük Hodinka Antal portréja, amelyet Horváth J. Károly festett 1934-ben. (A kép jelen kötet belső borítóján látható.8) Hodinka emlékére születésének 140. évfordulóján emléktáblát helyezett el a Bölcsészettudományi Kar Ifjúság úti épületének főbejáratánál az egyetem és a Bölcsészkar vezetése a pécsi Ruszin Önkormányzattal karöltve.