A házassági tanácsadás intézménye külföldön és hazánkban

A házassági tanácsadás az egészségügyi gondozás egyik legfiatalabb intézménye. Mint minden kialakulásban levő intézményt, a házassági tanácsadást is bizonytalan körvonalak határozzák meg és mind céljának, mind feladatának megállapításában lokális követelmények, társadalmi érdekeltségek, valamint egyéni vélemények különböző felfogásokat juttatnak érvényre. Jelentősége céljában rejlik, amelyet az eugenika ad meg. Az eugenika alapja azon elmélet, hogy az ember öröklés útján szerzi meg testi és lelki tulajdonságainak lényeges részét és mivel ez a rész az esetleges individuális tulajdonságoktól megkülönböztethető, a faj fejlődésére következtetni lehet. Az eugenika ennek a teóriának gyakorlati alkalmazása által akarja feladatát megoldani. Egyrészt pozitív eredményt céloz : lehetővé akarja tenni azt, hogy a társadalom erős, egészséges tagjainak fejlődése és szaporodása kedvezően alakuljon, másrészt negatív feladatot teljesít, amikor az életképtelen, beteg, terhelt egyedek szaporodásának igyekszik gátat vetni. A házassági tanácsadás ennek a kettős célnak a szolgálatában áll. Az eugenika követelményeinek teljesítését a nemzeti népesedéspolitika sürgeti. A mai gazdasági válságban erősen érezhető, hogy a gondozásra szoruló tömegek egyre növekedő csoportja parancsolóan kívánja meg a szaporodásnak céltudatos, eugenikus alapon álló irányítását. Fetschernek (Drezda) igaza van, amikor azt mondja, hogy nincs olyan kis számú népesség, amelyre nézve ne jelentene hasznot a beteg rétegek visszaszorítása és csökkentése. A nemzet elsősorban a kvalitás által emelkedik a többi fölé, a kvantitás csak másodsorban jön tekintetbe. A közsegélyre szoruló tömegek csaknem megmérhetetlen terhet jelentenek a társadalomra. (...) Ez a szám a 16—45 éves korosztályokban az egész német polgárság 8—10%-át teszi ki. Lényegesen emelkedik ez az összeg, ha nemcsak a nemibetegek megszámlálhatatlan tömegét és a fegyházak, börtönök lakóit vesszük hozzá, hanem az erkölcsileg megbízhatatlanok és munkakerülők felbecsülhetetlen számát is, akik mind a társadalom egészségét, erkölcsi emelkedését és gazdasági fellendülését veszélyeztetik. A házassági tanácsadás célja az, hogy ezeknek a köz terhén élő, csekély értékű egyéneknek szaporodását minden rendelkezésre álló eszközzel megakadályozza, hogy a nemzetfenntartó, munkaképes családok támogatása biológiai, szociális, egészségügyi segítség által eredményes legyen. A házassági tanácsadás tehát nem individuálhigiéniai, hanem szociáleugenikus alapon épül fel. Az egyéni szempontok csak megszabott határok között és olyan mértékben mérlegelhetők, amennyiben a társadalmi feladat teljesítését nem gátolják. Az orvosi tudomány mai állása mellett természetesen nem állítható, hogy a házasságok alakulását irányító eugenikus intézkedések a cél elérését biztosítják. Az eugenika inkább törekvés, mint biztos mód és az orvos-társadalomnak is számos tagja vonakodik értékelni a házassági tanácsadásnak, mint az eugenika célját szolgáló intézménynek a jelentőségét. Sőt Hollandiában az orvosok egyenesen ellenezték a tanácsadó felállítását azzal a megokolással, hogy nem akarnak az örökléstan kérdéseinek sötét és ismeretlen területére behatolni. Ma mégis mindinkább tért foglal az a nézet, hogy a házassági tanácsadás hivatott preventív munkájával megkönnyíteni a társadalmi gondozás egyre súlyosbodó terhét.