Várépítészetünk

E könyv a magyar nép dicső várairól szól; építési körülményeikről és történetükről, amelyekre a régészek és történészek derítettek fényt és a várrestaurálási tapasztalatokról, amelyek a magyar építészek munkája nyomán a legkorszerűbb elméletek megvalósulását jelentik e téren. Mindannyiunkat, akik látták vagy tanulmányozták a magyar várhelyreállítási munkákat, az eredmények elmélkedésre késztettek, de egyben ösztönzést is nyújtottak. A nagyszámú tudósnak, akik 1972-ben a világ minden tájáról Magyarországon összegyűltek, hogy részt vegyenek a Műemlékek és környezetük Nemzetköz Tanácsának harmadik konferenciáján, módjában volt, hogy a saját szemével meggyőződjék arról, hogy a magyar kollégák, akik felelősek a kulturális javak megóvásáért és értékeléséért, milyen tudományos alapossággal és elkötelezettséggel nyúlnak e feladatokhoz Valóban — és nem minden zavar nélkül — el kell ismernünk, hogy bár a Velencei Carta elméletben, mint a restaurálás vitathatatlan bázisa ma már mindenütt elfogadott, mégis előírásait kevés országban követik olyan híven, mint Magyarországon. Mindenekelőtt, hadd említsem azt az elmélyülést, amellyel minden beavatkozás előfeltételeként először a bevezető kutatásokat végzik el történeti, levéltári szempontból, továbbá a helyreállítandó épület szerkezetvizsgálatát és anyagelemzését. Az összegezett eredmény valóban példamutató dokumentáció. A műemlékeket helyreállító magyar építészek sajátos érdeme, hogy van bátorságuk új szerkezetek és új anyagok alkalmazásához még akkor is, ha ezek a későbbiekben néha vitákat idéznek elő. Ott, ahol a műemlékek pusztulása miatt a hiányok megoldásra várnak, egy-egy új szerkezeti vagy dekoratív elem alkalmazásával újra használhatóvá teszik az épületet, és így az annyit hangsúlyozott újraélesztés kívánságának eleget téve egy-egy fontos elem kiegészítésével az eredeti architektúra érthető és újra élvezhető lesz. A magyarországi várállomány az idők folyamán elszenvedett súlyos pusztulása miatt olyan sérült állapotban maradt fenn, hogy helyreállítása rendkívül nehéz magyar építész kollégák erkölcsi elkötelezettsége, bátorsága és akarata, történeti felkészültsége és kritikája az alapja annak az immár 30 éve tartó páratlan vitalitású folyamatnak, amely mindenki elé példaként állítható eredményeket hozott létre. A valóságban gyakran olyan romos maradványokról van szó, amelyek az első látásra rekonstruálhatatlannak tűntek. De a rendszeres és fegyelmezett kutatás eredményeképpen semmilyen szempont sem vész eI — a természet és az ember alkotta környezi, az urbanisztikai helyzet, a történeti korszak figyelembevételével és a statográfiai elemzéssel — végül az építész teszik azt a szükséges dokumentációt, amelynek alapján terveit elkészítheti.