Darwin élete és tana

Az embernek természetes ösztöne, hogy a maga és a világ megértésére törekedjék, s kutassa azokat a törvényeket, melyek irányítólag befolynak mindennemű életre, úgy arra, mely benne, mint arra, mely kívüle él. Ez az ösztön folytontartó munkát szül, mely lépésről-lépésre mind nagyobb világosságot derít a szóban forgó kérdésre. Ám ez a világosság csak bizonyos korszakokban tör elő oly hatalmasan és hirtelenül, s érint oly fontos viszonyokat, hogy szélesebb körök figyelmét is fel tudja kelteni, s a harcz szinterét a kutatók szűk táborából áthelyezi a laikusok nagy tömegébe. Az ujabb kor a külső világ felismerését illetőleg három ily kitörést tud felmutatni, a melyek következtében felfogásunk a természetről nagy és döntő változáson ment keresztül. Mintegy háromszázötven évvel ezelőtt Kopernikus annak a merész gondolatnak adott kifejezést, hogy a föld nem középpontja a világegyetemnek, hanem a többi bolygóhoz hasonlóan a nap körül forog. Ezt a gondolatot csakhamar kibővitették oly irányban, hogy napunkon kivül még sok más nap is van, melyek mindegyike megint középpontja egy-egy más bolygó-rendszernek, s ez a gondolat több évszázadon át élénk vita tárgya volt, mignem véglegesen diadalt aratott. Az uj megismerés következtében az ember egészen uj szempontból nézhette a világot: a föld és az emberi élet megszűnt az a középpont lenni, mely körül minden egyéb forog ; a világ határai a végtelenségig kitágultak, a képzelet mérhetetlen területeken kalandozhatott, a melyek távolában elveszett a tekintet. Két évszázaddal ezelőtt Newton kimutatta, hogy az a törvény, a mely szerint a bolygók a nap, s a holdak a maguk főbolygója körül keringenek, azonos avval, a melynek a levegőbe felhajított kő engedelmeskedik, mikor visszahull a föld szinére. Itt tehát kifejezést nyert annak a felismerése, hogy az egész nagy világgépezetben egységes törvényszerűség uralkodik, s hogy a világűr távoli testei ugyanazoknak a törvényeknek engedelmeskednek, melyek itt a földön érvényesek. Az emberek felfogásában most már világos és biztos törvény szabályozta az égitestek mozgását, s az önkényesen felvett, titokzatos erők kénytelenek voltak visszavonulni eredetük sötét homályába.