A jelenkor nagy jogrendszerei

René Dávidnak, az ismert nevű és nemzetközileg megbecsült jogásznak „A jelenkor nagy jogrendszerei"-ről írt könyve szédítő pályát futott be; úgyszólván a világ minden nyelvére lefordították, s magában Franciaországban eddig hat kiadást ért el. Talán azt is lehetne mondani, hogy Dávid professzor iskolát csinált, amennyiben az összehasonlító jognak egyfajta koncepcióját szinte prófétaszerűen hirdette: ez a koncepció a jogoknak, tudniillik a nemzeti jogoknak nagyobb egységekben, jogcsaládokban való tekintése és tárgyalása. Az összehasonlító jog irodalmában ezt a megközelítést ma már helyenkint vitatják nyugati oldalról is; felvetik, hogy a jogintézmények összehasonlítása, amelyet elsősorban az ágazati jogtudományok végeznek, hiányzik a műből; a jogtételnek összehasonlító elemzése is elmarad. De mindennek ellenére René Dávid könyve az összehasonlító jog egyik alapkönyve, amelyre minduntalan és még mindig hivatkoznak. A „nagy rendszerek” között René Dávid terjedelemben megfelelő helyet biztosít a szocialista jognak is; elismeri annak különállását, önálló jogcsalád voltát, s ezt éppen „a jog struktúrájában, intézményeiben, az életformában és a gondolkodásban”, a szocialista országok és más országok közötti különbség miatt (i.m. 114. pont). A szocialista elmélet ugyan természetszerűen vitatkozik René Dávid egész elméleti megközelítésével és elvi koncepciójával; könyvének első kiadásáról magyar bírálat jelent meg francia nyelven az Acta Juridica 1965. évi 3—4. (413—423. o.) számában, éppen a könyvnek a szocialista joggal foglalkozó részével szemben jelesül azért, mert nézetünk szerint a jelenkori jogban, amelyről René Dávid ír, nem a sokféle jogcsaládokra oszlás a döntő, hanem az alapvetően ellentétes két rész szembenállása: a szocialista és a nemszocialista jogtípusé. René Dávid megkülönböztetve tárgyalja a romanista-germán jogokat az angolszász jogoktól, holott azok mind együtt magántulajdonon alapuló jogrendszerek, vagyis ugyanahhoz a jogtípushoz tartoznak. De meg kell mondani, hogy a modem összehasonlító jogban a jogrendszereknek három nagy központi ágra osztása, tudniillik romanista-germán, angolszász és szocialista jogra tagolása, amelyekhez a többi, talán nem annyira jelentős vagy inkább pregnáns jogrendszerek járulnak, kurrens felfogás; ezen az alapon folyik az összehasonlító jog nemzetközi oktatása is. Ezt tehát feltételes, általunk ugyan nem osztott, de kiindulópontul szolgáló munkahipotézisként el lehet fogadni. Természetesen az, ami kételyeket és egyenesen a legnagyobb kételyeket ébreszti bennünk, az a könyvnek a szocialista joggal foglalkozó része; egyenesen megmondjuk, hogy ez nem felel meg a mi felfogásunknak. Nem éreztük azonban magunkat feljogosítva, hogy ezt a részt a fordításból elhagyjuk; egyébként is a nagy jogrendszerek sorrendjéből nem lenne helyes a szocialista jogot kihagyni.Egy előszóban nem illik ugyan a könyvet, amelyről szó van, bírálni, de nem hallgathatjuk el, hogy egy nem-szocialista szerző könyvéről van szó, amely egészen jellegzetes éppen egy kérdés polgári feldolgozására.