Poirot és én
Szerző: Suchet, DavidCím: Poirot és én
Alcím: Geoffrey Wansell közreműködésével
Fordító: Márton Róza Krisztina
Megjelenési adatok: Akadémiai [Kanári könyvek], Budapest, 2014. | ISBN: 978-963-05-9522-3
Nyirkos, hűvös novemberi reggel van, és én öregnek, nagyon öregnek érzem magam, annyira öregnek, hogy tulajdonképpen
fél lábbal már a sírban vagyok. A hangom gyenge, a szívbetegség, az élet könyörtelen vámszedője megtámadta a testemet,
még a suttogás is szörnyű kínokat okoz. Fogytam vagy 15 kilót, az arcbőröm, mint a régi, száraz pergamen, a kezeim pedig
bütykösek, karomszerűek. Valójában semmi más nem látszik belőlem, csak az arcom, amint fekszem a kikeményített, fehér ágynemű között, a halálos ágyamon. Épp az utolsókat rúgom Agatha Christie utánozhatatlan belga detektívjeként, Hercule Poirot-ként. Poirot része az életemnek, majdnem negyed évszázadon keresztül formáltam meg őt, nem kevesebb, mint hatvanhat tévéjátékban - és most a végső búcsúra készülök. Egészen egyszerűen ez az egyik legnehezebb dolog, amit
valaha tennem kellett, még akkor is, ha csak egy színész vagyok, aki egy szerepet játszik. Poirot halála a Pinewood Stúdiós buckinghamshire-i stúdiójának masszív díszletei között zajlik le, körülbelül húsz kilométerre Londontól északnyugati irányban, délelőtt tizenegy órakor, ezen a bús novemberi napon. Én egy apró hálószobában fekszem, amelyet e célból építettek fel a hatalmas, visszhangos stúdióban. A hálószoba Styles Manorban van, ahol Poirot találkozik a végzetével, az utolsó esetével a Függöny című filmben. Körülöttem vagy kilencven ember nyüzsög, a stáb tagjai, hatalmas lámpákat cipelnek zajongva, a sminkesek és a fodrász hölgyek, a vezető operatőr, a segédoperatőrök két kamerával, a csapót kezelő férfi és természetesen az ifjú és tehetséges rendező, Hettie Macdonald. A harmincas évei végén járó Hettie Nagy-Britannia egyik legkifinomultabb, mégis legerőteljesebb rendezője, akinek megvan az a képessége, hogy egyszerre lepje meg a közönségét és bűvölje el a munkatársait. 2007-ben Hettie rendezte a Pislantást, amelyet úgy emlegetnek, mint a Ki vagy, doki? című brit tévéso rozat „legfélelmetesebb epizódját” - de most nem azért van itt, hogy bárkit is megijesszen.
Kategóriák: Előadóművészet, Életrajz
Tárgyszavak: Életrajz, Színház, Angol irodalom, Poirot, Filmművészet, Színész, Detektívtörténet
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Tárgyszavak: Életrajz, Színház, Angol irodalom, Poirot, Filmművészet, Színész, Detektívtörténet
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Share
Tweet
Tartalomjegyzék
Borító
Fülszöveg
Címlap
Impresszum
Tartalom
5-6
Ajánlás
[7]
Előszó: „Cher ami Most menjen - Hagyjon pihenni”
9-21
1. Fejezet: „Még horgászbottal sem piszkálnám meg”
23-44
2. Fejezet: „De soha, semmilyen körülmények között sem Poirot-n nevetünk!”
45-56
3. Fejezet: „Sajnálom, de én nem fogom felvenni ezt az öltönyt”
57-73
4. Fejezet: „Attól félek, túl szelídnek vagy túl hóbortosnak tartják majd”
74-85
5. Fejezet: „Mintha kupán vágtak volna egy kalapáccsal”
86-93
6. Fejezet: „Szerettem volna még ennél is emberibbé tenni”
94-111
7. Fejezet: „Úgy éreztem, én lettem Dame Agatha teremtményének őre”
112-124
8. Fejezet: „A tévé legvalószínűtlenebb szívtiprója a mangóember”
125-145
Képek
9. Fejezet: „Nem szabad hagynom, hogy a fejembe szálljon a dicsőség”
146-161
10. Fejezet: „Képes vagyok búcsút mondani neki, talán egy évre, talán örökre”
162-181
11. Fejezet: „Tényleg a lehető legtávolabbra kerültem Poirot-tól”
182-198
12. Fejezet: „Ugye, nincs semmi baj, vagy mégis?”
199-214
13. Fejezet: „Elfelejtettem, hogy milyen nehezen találtam rá a kezdetek kezdetén”
215-229
14. Fejezet: „Az egyik fordulópont Dame Agatha hagyatéka”
230-253
15. Fejezet: „Alighanem ez a leggyengébb könyv, amit valaha írtam”
254-272
Képek
16. Fejezet: „Ó, hát hogy tudtam kitalálni ki ezt az utálatos, dagályos és fárasztó kis emberkét!”
273-287
17. Fejezet: „De maga nem akarja hordani azt a rémes hajhálót meg a bajuszkötőt, ugye?”
288-305
18. Fejezet: „Egy gyilkosság sohasem a befejezés - Jamais!”
306-324
19. Fejezet: „De mindenekelőtt mindannyiuknak au revoir és merci beaucoup!”
325-333
David Suchet: Zárszó
334-346
Kép: Poirot - Character notes
348
Poirot: karakterjegyzetek
349-357
David Suchet: Köszönetnyilvánítás
358-360
Hátsó lap
Hátsó borító