Az ötödik csoda

Az élet eredete egyike a tudomány legérdekesebb és még megválaszolatlan kérdéseinek. Az élet csupán egy kémiai baleset eredménye, ami egyedülálló az Univerzumban? Vagy éppen ellenkezőleg, mélyen bele van vésve a természet törvényeibe, és fel is bukkan ott, ahol a körülmények kedvezőek? Paul Davies, a világszerte elismert tudós és több népszerű könyv szerzője ebben a művében a legújabb biogenezis-elméleteket veszi sorra. A csak nemrég felfedezett, a Föld forró mélységeiben tanyázó „élő kövületek” és baktériumok lehetséges nyomai egy Marsról származó meteoritban alaposan felforgatták az eddigi nézeteket a legkorábbi élő szervezetekről. Az egyre gyarapodó bizonyítékok amellett szólnak, hogy az élet valahol mélyen a felszín alatt, korábban elviselhetetlennek tartott körülmények közepette született, és sziklákba zártan akár utazhatott is a Föld és Mars között, vagy talán bárhová a világűrön át. De még ha a legextrémebb környezetben is, hogyan jöhetett létre az élet az élettelen anyagból? Davies a legtöbb tudóssal szemben azt állítja, hogy a döntő lépést nem a kémiában, hanem az első információfeldolgozó rendszerekben kell keresnünk. | 1996 augusztusában felröppent a hír, miszerint egy ősi meteorit a marsbéli életre vonatkozó bizonyítékot tartalmazhat. Maga Clinton elnök tájékoztatta a nyilvánosságot és a döbbent tudományos világot, és az ilyenkor elvárható felsőfokokban tálalták a felfedezés – már amennyiben igaz – mélyreható következményeit. Ez az emlékezetes esemény azon csekély számú alkalmak egyike volt, amikor egy tudományos eredmény közvetlen hatást gyakorolt a közvéleményre. Ám az örömmámor és a viták elfedték a valódi jelentőségét. A tudósok immár hosszú évek óta kénytelenek alapvetően újragondolni elméleteiket az élet keletkezéséről. A tankönyvek szerint az élet évmilliárdokkal ezelőtt, valami langyos pocsolyában született a Föld felszínén. A bizonyítékok azonban egyre inkább egy merőben eltérő történetre utalnak. Manapság inkább úgy tűnik, hogy az első földi szervezetek mélyen a föld alatt, geotermikusan fűtött kövekbe zártan, afféle „kuktafazék” körülmények között éltek, és csak a későbbiek során vándoroltak a felszínre. Bármilyen meglepő is, ezeknek az ősmikrobáknak a leszármazottai mindmáig fennmaradtak eredeti élőhelyükön, kilométerekkel a talpunk alatt. Néhány évvel ezelőttig senki sem gyanította, hogy létezhet élet ilyen barátságtalan környezetben. Miután azonban bebizonyosodott, hogy a Föld felszíne alatt igenis virulhatnak organizmusok, kínálkozott egy még egzotikusabb lehetőség. Lehet, hogy a Mars felszíne alatt is lapulnak mikrobák? A vélhetőleg baktériumkövületeket tartalmazó marsi kő felfedezése jelentős lendületet adott ennek az elméletnek. És ez még nem minden! A tudósok gyorsan felfigyeltek a gondolatmenet egyik lenyűgöző következményére: elképzelhető, hogy az élet valójában a Marson született és egy meteorit belsejében utazott a Földre.