Egyedül vagyunk a Világegyetemben?

A kérdés, hogy vajon az emberiség egyedül van-e a Világegyetemben, a filozófia egyik legrégebbi problémája, amelynek mélyreható következményei vannak egész világképünkre. Az utóbbi években ez a téma a tudomány számára is különösen érdekessé vált. A biokémia és a molekuláris biológia fejlődése következtében a tudomány megkezdhette felderíteni az élet eredetének titkát. A csillagászat felfedezései a figyelem középpontjába állították a Naprendszeren kívüli bolygók létezésének kérdését, beleértve azok kémiai és fizikai felépítését. Az űrprogram lehetőséget teremtett arra, hogy a szomszédos bolygókon közvetlenül kutassunk az élet nyomai után. Mindezeken túl, a közelmúltban megkezdődött egy fontos kutatási program, melynek célja, hogy felfogják a Tejútrendszerben valahol másutt élő, fejlett technikai kultúrájú civilizációk rádiójelzéseit. Éppen ezért különösen időszerű részletesen szemügyre vennünk, mit jelentene a Földön kívüli élet felfedezése önismeretünk és a Világmindenségben elfoglalt helyünk megítélése szempontjából. Meg sem próbálok teljességre törekvő áttekintést adni az exobiológiáról vagy a SETI-programokról (a SETI betűszó: a Földön kívüli értelem kutatásának rövidítése, Search for Extraterrestrial Intelligence), minthogy ezeket sok más munka kimerítően tárgyalja. Ehelyett inkább azokkal a filozófiai alapfeltevésekkel kívánok foglalkozni, amelyek a Földön kívüli életbe vetett hit, illetve az ilyen életformák kutatása hátterében állnak. Megvizsgálom azt is, milyen hatással lenne a Földön kívüli élet felfedezése a tudományra, a vallásra és az emberiségről alkotott képünkre. Alig fér kétség ahhoz, hogy ha akár csak egyetlenegy mikrobát sikerülne találnunk, amelyről hitelt érdemlően bebizonyítható, hogy a földi élettől függetlenül fejlődött ki, akkor ez a felfedezés éppoly gyökeresen változtatná meg egész világképünket, mint a kopernikuszi vagy a darwini forradalom, és éppoly mélyreható társadalmi következményei lennének. Ezért joggal nevezhetnénk minden idők legjelentősebb tudományos felfedezésének. Szélsőséges esetben a Földön kívüliektől származó üzenet felfedezése akár félelmet is ébreszthetne az emberiségben. Tekintettel a SETI nagy horderejű következményeire, meglepő, hogy a kortárs szerzők milyen csekély terjedelemben foglalkoznak a programokkal kapcsolatos filozófiai problémákkal. A Földön kívüli élet lehetősége annál jobban foglalkoztatta a korábbi nemzedékeket. A közhiedelemmel ellentétben gyakran megvitatták és részletesen fontolóra vették ezt a kérdést. Michael Crowe történész becslése szerint az ókori görögöktől 1917-ig 170 könyvet adtak ki a témában. Könyvemben megpróbálom újra felszítani ezt a vitát, immár a korszerű tudományos eredmények fényében. Felvázolom, hogy a kortárs tudomány és hitünk mely vonatkozásai kerülnek veszélybe. Amint látni fogjuk, a SETI híveinek feltevései a neodarwinizmus elevenébe vágnak, de emellett összefonódnak a kortárs természettudomány és filozófia olyan lényeges jelenségeivel, mint a mechanisztikus gondolkodásmód alkonya vagy a holisztikus és ökológiai világkép megjelenése. A Földön kívüli élet kutatása kihívást jelent továbbá a haldokló Világegyetem évszázados tana számára, amely szerint a kozmoszban végbemenő változásokat a termodinamika második főtétele által befolyásolt, a pusztulás felé vezető folyamatok uralják. A SETI sikere ugyanakkor perdöntő bizonyítékot jelenthet annak eldöntésében, hogy helyes-e a fejlődő és önszerveződő Világegyetem hipotézise, melyet Ilya Prigogine, Erich Jantsch és mások hirdetnek. Könyvemet nem szakembereknek szántam. Megpróbáltam a lehető legkevesebb szakkifejezést használni. A részletesebb tájékozódást az irodalomjegyzékben felsorolt művek teszik lehetővé. A könyvben tárgyalt témákról folytatott értékes eszmecserékért hálás vagyok John Barrow-nak, David Blairnek, George Coyne-nak, Frank Drake-nek és Seth Shostaknak.