Nietzsche és a filozófia
Szerző: Deleuze, GillesSzerkesztők: Hévizi Ottó; Kardos András
Cím: Nietzsche és a filozófia
Fordítók: Kovács András Bálint; Moldvay Tamás
Megjelenési adatok: Gond Alapítvány - Holnap, Debrecen, 1999. | ISBN: 963-346-311-4
Megjegyzés: Ez a mű a Nemzeti Kulturális Alap és az OTKA, valamint a Francia Külügyminisztérium, a Magyarországi Francia Nagykövetség és a Francia Intézet támogatásával, a Kosztolányi Könyvtámogatási Program keretében jelent meg.
Nietzsche legáltalánosabb terve az, hogy az értelem és az érték fogalmát bevezesse a filozófiába. Nyilvánvaló, hogy a modem filozófia nagyrészt Nietzschéből élt, és él a mai napig. De talán nem úgy, ahogy ő remélte egykor. Nietzsche sohasem rejtette véka alá, hogy az értelem- és értékfilozófiának kritikának kell lennie. Munkássága legfőbb mozgatórugóinak egyike éppen az, hogy Kant nem gyakorolt valódi kritikát, mivel nem tudta értékterminusokban fölvetni a problémát. Csakhogy a modem filozófiával az történt, hogy az értékelmélet új konformizmust és újabb behódolásokat szült. A maga apparátusával még a fenomenológia is hozzájárult ahhoz, hogy a nietzschei inspirációt, amely gyakran jelen van benne, a modem konformizmus szolgálatába állítsa. így ha Nietzschéről van szó, nekünk éppen ellenkezőleg, a következő tényből kell kiindulnunk: az értékfilozófia úgy, ahogyan azt Nietzsche felépíti és elgondolja, a kritika igazi megvalósítása, az egyedüli módja annak, hogy megvalósuljon a totális kritika, vagyis hogy a filozófiából „kalapácsütés” legyen. Az érték fogalmából valójában egy kritikai fordulat következik. Egyfelől az értékek úgy jelennek meg, illetve úgy léteznek, mint princípiumok: egy értékítélet értékeket feltételez, amelyekből kiindulva értékeli a jelenségeket. Másrészt viszont és mélyebb értelemben, maguk az értékek feltételezik az értékítéleteket, azokat az „értékbecslő pillantásokat”, amelyekből egyáltalán az értékük származik. A kritikai probléma így az értékek értékének a problémája, azé az értékelésé, amely értéküket megelőzi, egyszóval az értékteremtés problémája. Az értékelések elemükre vonatkoztatva nem értékek, hanem létmódok, azoknak a létezésmódozatai, akik ítélnek és értékítéletet mondanak, és pontosan ezek szolgálnak az értékek - megítélésük milyenségére vonatkozó - alapjául. Ezért mindig olyan hiedelmeink, érzéseink, gondolataink vannak, amilyeneket létmódunk vagy életvitelünk alapján megérdemlünk. Vannak dolgok, amelyeket az ember nem mondhat, nem érezhet vagy nem eszelhet ki, értékek, amelyekben nem hihet másként, csak ha „alantasán” értékel, „alantasan” él és gondolkodik.
Share
Tweet
Tartalomjegyzék
Borító
Címlap
Impresszum
Tartalom
5-11
I. A tragikum
13-67
1. A genealógia fogalma
13-16
2. Az értelem
16-20
3. Az akarat filozófiája
20-23
4. A dialektika ellen
23-26
5. A tragikum problémája
26-29
6. Nietzsche fejlődése
29-32
7. Dionüszosz és Krisztus
32-35
8. A tragikum lényege
36-39
9. Alétezés problémája
40-44
10. Létezés és ártatlanság
44-48
11. Kockadobás
48-51
12. Következmények az örök visszatérésre nézve
52-54
13. Nietzsche szimbolikája
54-58
14. Nietzsche és Mallarmé
58-61
15. A tragikus gondolkodás
61-64
16. A próbakő
64-67
II. Aktív és reaktív
69-117
1. A test
69-71
2. Az erők megkülönböztetése
71-74
3. Mennyiség és minőség
74-77
4. Nietzsche és a tudomány
77-80
5. Az örök visszatérés első aspektusa: fizikai és kozmológiai doktrína
78-84
6. Mi a hatalom akarása?
82-89
7. Nietzsche terminológiája
89-93
8. Eredet és fordított kép
93-96
9. Az erőmérés problémája
96-99
10. A hierarchia
97-102
11. Hatalom-akarás és hatalom-érzés
102-105
12. Az erők reaktívvá-válása
105-108
13. Az értelem és az értékek ambivalenciája
108-111
14. Az örök visszatérés második aspektusa: etikai és kiválasztó gondolat
111-116
15. Az örök visszatérés problémája
116-117
III. A kritika
119-174
1. A humán tudományok átalakítása
119-122
2. A kérdés formája Nietzschénél
123-125
3. Nietzsche módszere
126-128
4. Szemben az elődökkel
128-132
5. Szemben a pesszimizmussal és Schopenhauerral
133-134
6. Alapelvek az akarat filozófiájához
135-139
7. A morál genealógiájának síkja
139-142
8. Nietzsche és Kant az alapelvek felől
142-144
9. A kritika megvalósítása
145-148
10. Nietzsche és Kant a következmények felől
148-150
11. Az igazság fogalma
150-154
12. Megismerés, morál és vallás
155-157
13. A gondolkodás és az élet
158-161
14. A művészet
161-163
15. A gondolkodás új képe
163-174
IV. A neheztelésről a rossz lelkiismeretig
175-226
1. Reakció és neheztelés
175-176
2. A neheztelés alapja
176-180
3. A neheztelés tipológiája
180-183
4. A neheztelés karakterei
183-187
5. Jó-e? Gonosz-e?
187-192
6. A paralogizmus
192-194
7. A neheztelés kifejlődése: a zsidó pap
194-199
8. Rossz lelkiismeret és bensőségesség
200-201
9. A fájdalom problémája
202-204
10. A rossz lelkiismeret kifejlődése: a keresztény pap
204-207
11. A kultúra prehisztorikus szempontból tekintve
207-211
12. A kultúra poszthisztorikus szempontból tekintve
211-215
13. A kultúra hisztorikus szempontból tekintve
215-219
14. Rossz lelkiismeret, felelősség, bűnösség
219-222
15. Az aszketikus ideál és a vallás lényege
222-226
16. A reaktív erők győzelme
226
Összefogalaló táblázat
[227]-229
V. Az emberfeletti ember: a dialektika ellen
231-295
1. A nihilizmus
231-233
2. A szánalom elemzése
233-237
3. Isten halott
238-244
4. A hegelianizmus ellen
244-248
5. Változatok a dialektikára
248-252
6. Nietzsche és a dialektika
253-255
7. A felsőbbrendű ember elmélete
255-258
8. Vajon lényege szerint „reaktív” az ember?
258-265
9. Nihilizmus és átváltozás: a fókuszpont
265-270
10. Az igenlés és a tagadás
271-277
11. Az affirmáció értelme
277-285
12. A kétszeres affirmáció: Ariadné
285-290
13. Dionüszosz és Zarathustra
290-295
Összegzés
296-300
Moldvay Tamás: A fordító utószava
301-302
Felhasznált szövegek, valamint az alkalmazott rövidítések feloldása
303
Kolofon
Hátsó borító