Küzdelem a magyar analfabétizmus ellen

Az 1923. év augusztus havában egy ismeretlen mecénás 5 millió korona pályadíjat tűzött ki az "Uj Nemzedék"-ben oly pályamunka megírására, amely a csonkaország analfabétizmusát részletesen ismerteti s a népkultúra fejlesztésére a szükséges irányítást megadja. Meglepő és különösen megható, hogy a mai pénzhajhászó, anyagias, a nemzeti eszmék iránt ridegen és közönnyel viselkedő korszakunkban akadt e csonka országban oly nemesen érző és gondolkodó ember, aki ily összeget ajánlott föl arra, hogy megcsonkított országunk kulturális visszamaradottságát, a magyar analfabétizmust kutassák ki. A hazafiasán gondolkodó, ismeretlen adományozó bölcsen fogta fel a dolgot : először föl kell tárni a bajt, a sok hibát, nemzeti létünket veszélyeztető betegséget s azután fogjunk hozzá a munkához. A nemzet örök hálával tartozhatik az ismeretlen mecénásnak ez okos eszméért; nagy szükség volt erre, mert ezáltal a kulturálatlanság mélységes titkaiból oly dolgok kerültek felszínre, amelyek fölött közönnyel nem tekinthetünk el, amelyekkel a jövőben foglalkoznunk kell s amelyeket előbb utóbb rendeznünk kell. Mennél jobban ismerjük meg a valót, mennél részletesebben látjuk magunk előtt a nagy kulturálatlanságot, annál jobban igyekszünk a helyzeten segíteni, a bajt megszüntetni. Ezeket követtem munkám megírásánál s ugyancsak ezek az elvek lebegnek szemem előtt most is, amikor pályamunkámat, a legutóbbi időben történt csekélyebbmérvü javítás után, ez alkalommal kiadom. Ezeket az elveket tartsák szem előtt azonban azok is, akik hivatva vannak arra, hogy ezt a fontos, országos ügyet rendezzék.