Vállalati információmenedzsment

Elfogyott az első kiadás. Pár ezren megvették, néhány ezren el is olvasták, vizsgáztak belőle, utánanéztek a kisebb esettanulmányoknak, elgondolkodtak. Ha egyetemi hallgatók, talán elindított valamit az informatikáról és annak vállalati szerepéről való gondolkodásban. Ha oktatók, publikáló kutatók, talán inspirálta őket továbbolvasásra, modellek felállítására, más források felkeresésére - hiszen a szerző feladata ebben a műfajban gondolatok ébresztése, „alapanyag” összeszedése és jó elrendezése ahhoz, hogy mások azután úttörő gondolatokra jussanak belőle. „A tökéletes vezető tökéletes adathiányban is elboldogul” - írtam Murphy nyomán a 3. fejezet mottójaként: nos, tökéletes vezetők nem léteznek. Akik így dolgoznak, nem sokáig vezetők - legfeljebb hasonlóan rövid karriert befutó politikusok. A világ ma adatok megszerzéséről, információszűrésről, tudásmenedzselésről, s - ezek eredményeképpen - megalapozott döntéshozatalról szól. Az információ hatékony kezelése ma hatalmat ad. Hatalom az adatok megszerzése, hatalom az információk megfelelő helyre történő eljuttatása, hatalom a szükséges tudással rendelkező emberek alkalmazása - egyaránt igaz ez a modem politikai életben, a hadviselésben, az ipari fejlesztésben, az egyéni életben, az üzlet miért lenne kivétel? A menedzserek azonban szkeptikusak és idegesek, ha ismét informatikáról beszélünk nekik, tanfolyamot hirdetünk információ- és tudásmenedzselésről, adatbányászatról, IT-kiszervezésről, intranetről és csoportmunka-szoftverekről, tudásportálokról, esetleg informatikai minőségmenedzsmentről: van éppen elég bajuk a rohamosan változó üzleti környezettel, árfolyammal-piaccal, EU-csatlakozással: ki akar még itt a vágtatóan fejlődő, kiismerhetetlen és szemmel láthatóan bonyolult informatikai rendszerekkel foglalkozni? Az intő előjelek szaporodnak. Országos információs rendszerek jelentenek csődöt, rosszul védett banki hálózatokból csapolnak le pénzeket", százmilliókat fizetnek ki soha el nem induló hatósági rendszerekért, nagyon nehezen megy előre az e-business iránti bizalom növelése, s mindenki ismeri a „Megvettük, rábeszéltek, aztán most már még egyszer annyiba kerül és a felét se tudja” kezdetű menedzseri sirámokat. Az első kiadás megjelenése óta sok szakdolgozat és PhD-fejezet készült ezen a téren (például a pécsi Közgazdaságtudományi Karon), publikációs és konferencia-előadások érintik a témákat, s több helyen elindultak a „gazdasági” informatikával foglalkozó egyetemi szakok, továbbképzések. Ez mindenképpen örvendetes jelenség, s mutatja, hogy az informatikusokat nem fogják magukra hagyni a közgazdászok, a nyitott gondolkodású menedzserek: lassan létrejönnek standard elemző eljárások, felelős beosztásokba kerülnek vagy éppen induló tanácsadók azok, akik legalább hallottak olyan „informatikáról”, ami nem hardver és nem szoftvertervezés. Fontos látnunk ezt a pezsgést, mert lehetetlen állapot, hogy miközben a gazdasági fejlődési ütem többszörösével bővülnek az informatikai rendszerek, sokan a hozzáértő gazdaságinformatikusokon akarnak spórolni. Tömegével sikerült kiképezni a rendszereket építeni és üzemeltetni képes műszaki réteget, s noha biztosan kevesebb ember kell az irányítási szintekre, az elemző-tanácsadó szerepkörökbe, megjelenésük, szerepük, jelentőségük sokkal fontosabb. Felelősségről van szó: gazdasági döntésekről, á vezetői információigények pontos megfogalmazásáról, amire azután a szoftvertervező fejleszthet, adaptálhat. Az első kiadás előszava szerint „Ma a sivatag ugyan kizöldülni látszik, csak méregdrága a locsolás: ugyanis nagy tömegben áramlik be az országba (ezen a területen is) a kész külföldi megoldás, kulcsrakész termelésirányítás, vezetői információrendszer, adatbázis-kezelés, szervezési szaktudás - s a hazai tapasztalatok hiányában megfelelő időben be fog jönni az a külföldi szakértelem is, amit információmenedzsmentnek nevezünk.”