Építkezés a 18. századi Magyarországon

A magyarországi barokk építészet nagyszámú emléket hagyott ránk, s ezek tudományos megközelítése többféle. Az összefoglaló tanulmányok elsősorban azokat a vonásokat tárják fel, melyek segítségével elhelyezhetjük emlékeinket az európai stílusfejlődés folyamatában, illetve a magyar fejlődés történetét elemzik. Egy-egy objektummal kiváló monografikus feldolgozások foglalkoznak, jelentős mesterek életművét számos tanulmány igyekszik feltárni, s ezeknek az adatoknak a száma egyre bővül. A topográfiák, városmonográfiák a földrajzi egységekre jellemző vonásokat emelik ki, míg az elemző tanulmányok egy-egy jellegzetes építőfeladat — pl. a kastélyok — vagy sajátos térbeli, szerkezeti megoldások - pl. a különböző templomalaprajzok — problémáit taglalják. A kutatások más része arra irányul, hogy az építőtevékenységet az alkotás folyamatában mutassa be. A megrendelők szerepének vizsgálata, az építőcsoportok - céhek, uradalmi építési irodák, kamarai építészet - munkaszervezeti problémái, a korabeli építészetelméletek kutatása stb. túlmegy az egyedi alkotások vizsgálatán, és általánosabb támpontot ad olyan módszerek kialakításához, melyekkel nagyszámú korabeli épület értelmezhető. Jelen kutatások ez utóbbi utat kívánták folytatni. Ezért témául magát az építkezés folyamatát választottuk, és ezt a 18. századi Magyarország egyik jellegzetes és fontos gazdasági egységének, a nagybirtokos uradalomnak építőtevékenységén keresztül mutatjuk be. Ez a korszak építőgyakorlatának és építőszervezetének egy sajátos csoportja, mellette él a céhes polgári-nemesi építészet, a kamara építőtevékenysége, a szerzetesrendek művészeti szervezete, a városi-vármegyei adminisztráció mérnöki tevékenysége és a falusi építkezés is. Ezeknek a csoportoknak azonban számos érintkezési pontja van, hatással vannak egymásra. A tanulmány tehát a megrendelő - építkezés - mesterek hármas egységének vizsgálatakor részben egyedi, csak az uradalmakra jellemző vonásokat tár fel. Vannak azonban olyan kérdések — elsősorban magában az építési gyakorlatban —, melyek az egész időszakra általánosan is jellemzőek. Következtetéseink egy része tehát túlmutat az uradalmak tevékenységén. A történeti korszakok építészeti folyamatainak rekonstruálása azonban dokumentatív értékű, hiteles adatok nélkül csak nehezen valósítható meg. A hazai uradalmak sajátos helyzetéből adódóan a megrendelő, építtető főurak általában távol élnek az építkezések színhelyétől, viszont figyelemmel kísérik azokat. Ezért a családi levéltárak levelezései megörökítenek olyan építési mozzanatokat, melyeket a helyszínen tartózkodó építtető tudomásul vesz, olyan utasításokat, amik szóban is közölhetők stb. nemcsak más uradalmak példáival támasztottuk alá, hogy érzékeltessük a minta 9