A mi dekatholizált egyetemünk

"Szellemi szabadság alatt értem én egyrészt a jogosultságot, bármi tárgyról leplezetlenül az egyéni nézetet, rectius igazságot kimondani a nélkül, hogy bármi disciplináris eljárástól vagy censurától, vagy anathemától tartanunk kellene, másrészt a tehetséget, ily igazságot egykedvűen, felháborodás nélkül meghallgatni s fontolóra venni. Ily szabadság nálunk nem létezik" (Trefort, az akadémia nagygyűlésén, 1888. máj. 6.) | Trefort Ágoston kultuszminiszter, mint az akadémia elnöke, az idei nagygyűlést olyan beszéddel nyitotta meg, amelyből e könyvnek jeligéje van véve. A szellemi szabadság hiányát panaszolja Magyarországon; szerinte nálunk nincs elismerve a jogosultság, az egyéni nézetet bármi tárgyról leplezetlenül elmondani, illetőleg meghallgatni s fontolóra venni. Élve ezen szellemi szabadsággal bocsátom a könyvemet a nyilvánosság elé, s joggal tételezem föl, hogy Trefort ennek megjelenése fölött megütközni nem fog. Mentse ki e bátorságot az, hogy könyvem anyagának egy része más alakban látott napvilágot, jóval a kultuszminiszter beszéde előtt; s egy részben az ő panaszkodása is volt az oka, hogy e könyvet szélesebb köröknek iparkodtam hozzáférhetővé tenni, hozzá akarván ekképen járulni az általa kontemplált szellemi szabadság utjának egyengetéséhez. E sorok Írója kész beismerni, hogy Magyarországon szellemi szabadság nem létezik. Mert — mint köztudomású — ez év február — april hónapjaiban 42 részből álló cikksorozatot tettein közzé a „Magyar Állam“ cimű politikai napilapban. Február 25-én a tizenhetedik cikket Írtam ; még az nap este az egyetem olvasóköre zajos gyűlést tartott, amelyben elhatároztatott, hogy a lapot egyszer s mindenkorra kitiltják helyiségeiből. Ez a szellemi szabadság dicsőségére történt. Este kilenc óra felé pedig a szellemi szabadság ad majorem gloriam-jára az egyetemi ifjak sűrű csoportja abzugolni jött a szerkesztőség sötét ablakai elé, s a lapot — e modern inquizicionalis bíróság — autodafén égette meg.