A "bűnös, liberális Budapest" községi iskolái államosításának kísérlete 1919-1920-ban corvina logo

Szerző: Donáth Péter
Cím: A "bűnös, liberális Budapest" községi iskolái államosításának kísérlete 1919-1920-ban
Megjelenési adatok: Trezor Kiadó, Budapest, 2022. | ISBN: 978-9638-144-57-7

coverimage Mára szinte teljesen elfeledett, a „kereszténynemzeti kurzus ” fővárosi iskolákkal kapcsolatos kormányzati terveinek és Imre Sándor egykori megbízott miniszter/adminisztratív államtitkár, majd Huszár Károly és Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszterek kezdeményező szerepének megismerése és megítélése szempontjából egyaránt releváns történetet ajánlunk olvasóink figyelmébe. Szakmai körökben köztudott, hogy a Tanácsköztársaság az ifjúság „forradalmasításának” érdekében és reményében az ország valamennyi iskoláját államosította, s a vallásoktatást, a klerikus pedagógusokat, valamint a nacionalizmussal azonosított hazafias nevelést néhány hétre kiszorította az iskolák túlnyomó többségéből. Az már kevésbé ismert, hogy az általános államosításból kihagyták a budapesti községi iskolákat. Az általuk elvárt politikai-világnézeti célok szempontjából ugyanis jó kezekben látták azokat a megbízható fővárosi elvtársaik irányítása alatt. Ennek sajátos ellenreakciójaként a korai ellenforradalmi korszakban fennen hangoztatott „ keresztény-nemzeti kurzus ” - mely az egyházaknak és községeknek, magánosoknak stb. visszaadta azok iskoláit - a „vörös rongyokba öltözött”, „liberális” Budapest iskoláinak állami kezelésbe vételét, „államosítását” kezdeményezte. Minisztériumi tanácskozások során készítették elő a nemzetgyűlés elé terjeszteni kívánt törvénytervezetet. Annak kimunkálásához a minisztertanács is hozzájárult. Összeállítói a főváros Tanácsának és a községi alkalmazásban állt pedagógusok többségének ellenvéleményét félretolva, „a nemzet” - keresztény-nemzeti beállítottságúnak vélt többségének - érdekeire hivatkozva a fővárosi óvodák, iskolák állami kezelésbe vételét tervezték oly módon, hogy épületeik, telkük ellenszolgáltatás nélkül állami kezelésbe kerültek volna. A fenntartásukkal és az újak építésével kapcsolatos terheket és az összesen 10%-os iskolai adókat a fővárosnak kellett volna viselnie, miközben az iskolák oktató-nevelő munkájának irányítására és ellenőrzésére vonatkozó addigi jogosultságait a főváros elvesztette volna. Eljárásukat a fővárosi oktatási osztály, tanácsnokok, oktatási bizottság, törvényhatósági bizottság - már a forradalmakat megelőzően is - az állami irányítást, ellenőrzést elutasítónak ítélt magatartásával, s ennek következményeként a fővárosi pedagógusok jelentős részének szabadkőműves, liberális, radikális és szociáldemokrata befolyás alá kerülésével magyarázták. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megítélése szerint ők - több, mint ötszázan - a forradalmak alatt megszegték a vallásos és hazafias nevelésre tett fogadalmukat, s a forradalmak alatti tevékenységükkel káros befolyással voltak az ifjúságra. Mindennek következtében Budapest eltávolodott „a nemesen konzervatívnak, vallásosnak és nemzeti elkötelezettségűnek” vélt vidéktől. A törvényjavaslat szerint a fővárosban végzett pedagógusoknak is pályájuk első szakaszát vidéken kellett volna eltölteniük, hogy az ottani „gazdák egészséges” szemléletét elsajátítva, azzal felvértezve jöjjenek később tanítani Budapestre, ahol így jó hatással lennének a főváros „romlott légkörében” szocializálódó gyermekekre.
Kategóriák: Neveléstudomány, Politikatudomány, Történelem
Tárgyszavak: Budapest, Államosítás, Iskola, Liberalizmus, Törvény
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Tartalomjegyzék