Szerkezet és forma az építészetben

Szerkezet és forma kapcsolata nem lehet teljesen idegen annak, aki az építészettel már tudatosan is foglalkozott. Sőt, voltak időszakok, amikor az elméleti vizsgálódás és az építészeti gyakorlat egyik fő kérdésévé vált, mint például a múlt század közepe utáni évtizedekben, és legfőképpen a mi századunk ötvenes, hatvanas éveiben, amikor az építési feladatok mennyiségi és minőségi fejlődése irányította rá a figyelmet. A hetvenes években más irányzatok tűntek fel, amelyek egyike-másika a teherhordó szerkezet és az építészeti forma összefüggéseit szinte tagadni szeretné - véleményem szerint szoros összefüggésben azzal, hogy az utóbbi évek csökkenő számú, és a korábbiaknál nagyobb térigényt szinte sohasem felvető feladatai, már kialakult jó szerkezetei nem feleltek meg a minden áron újat akarás vitatható igényének. Erre is vonatkozik Doxiadis megjegyzése: ,,Előbb keressünk jó megoldásokat, mint újakat, de ne ijedjünk meg, ha a jó megoldások visszavisznek a hagyományokhoz.”^ Hasonló gondolatot fejez ki Mies van dér Rohe is: ,,... a legtöbb építész minden alkalommal valami újat próbál feltalálni. Holott ami tényleg a legfontosabb, az a forma lassú kibontása. Az ismeretet kell tovább finomítanunk. És ha új probléma merül fel, tudni fogjuk, hogyan kell megoldani.”2' „Aki feltűnővé akarja tenni magát és művészetét, annak kezére játszik a divat. Számára bizonyos a nap sikere. Hogy a történelem színe előtt is helytálló-e, az attól a mértéktől függ, mennyi személyen túlmenő rejtőzik műveiben... Az új viselje magán a szükségesség jegyét. Már itt hangsúlyozni szeretném, hogy - nem tagadva meg a szerkezeti eszközökkel megvalósuló építészeti gondolat iránti vonzódásomat - az egyoldalúságot mindenképpen kerülni szeretném, és remélem, ez a törekvésem sikerrel is jár. Nem célom tehát a technikai értelemben vett konstruktivizmus hirdetése, hiszen a valóság - és ezen belül az építészet - olyan sokrétű, hogy nem férhet be egyetlen „izmus” szűk kereteibe. E szélsőséges irányzatok szükségképpen zsákutcába vezetnek (bár a fejlődésben egy ideig pozitív szerepük lehet, ha a korábbi időszak ellenkező értelmű egyoldalúságát tagadják).3a) Ezért a szerkezet és forma kapcsolatának most következő tárgyalásánál is igyekszem mindig szem előtt tartani, hogy az építészetre, és ezen belül a formára még számos egyéb tényező hat, amelyek jelentősége, fontossága is változó, az építési feladattól, a kortól, és még sok egyébtől függően. Egy-egy részlet kiragadása azonban minden kutatás elengedhetetlen feltétele, így a későbbiekben a szerkezet és a forma viszonyát, sőt annak egyes részleteit önállóan kell tárgyalni, de remélem, hogy mindig sikerül ezeket a részleteket az építészet egészébe illeszteni. Viszonzásképpen az esetleg más véleményt valló olvasótól csak annyit kérek, fogadja el, hogy a szerkezet hatása a formára építészetileg - az építészetet elsősorban művészetnek tekintve is - értékes lehet.