Hogyan írjunk szakdolgozatot?
Szerző: Eco, UmbertoCím: Hogyan írjunk szakdolgozatot?
Fordító: Klukon Beatrix
Megjelenési adatok: Kairosz, Szentendre, 2003. | ISBN: 963-9137-53-7
Az egyetem valamikor elit intézmény volt. Csak diplomás szülők gyermekei látogatták. Egy-egy kivételtől eltekintve, aki tanult, minden idejével maga rendelkezett. Az egyetemet arra találták ki, hogy nyugodtan végezzék, kis időt tanulásra, kicsit pedig „egészséges" egyetemi szórakozásokra, avagy képviseleti szervezetekben való tevékenységre fordítva.
Az órákon lenyűgöző előadások hangzottak el, azután az érdeklődőbb diákok - tíz, legfeljebb tizenöt főből álló szemináriumi csoportokban - félrevonultak a professzorokkal és a tanársegédekkel. Még ma is sok olyan amerikai egyetem van, ahol egy évfolyam létszáma sohasem haladja meg a tíz-tizenöt főt (akik persze bőkezűen fizetnek és jogukban áll bármikor „használni" az oktatót, ha eszmecserét kívánnak folytatni vele). Az olyan egyetemeken, mint az oxfordi, van egy tanár, az úgynevezett tutor, aki egy kis csoport (előfordulhat, hogy évente mindössze egy-két diák) kutatási témájával foglalkozik, és napról napra követi a munkájukat. Ha a helyzet Olaszországban1 is ilyen volna, nem lenne szükség e könyv megírására, bár néhány tanácsát bizonyára a fent megrajzolt „ideális" diák is megszívlelhetné. A mai olasz egyetem azonban tömegegyetem. A diákok különböző társadalmi osztályokból és középiskolákból érkeznek, olykor filozófiára vagy klasszika-filológiára iratkoznak be műszaki középiskola után, ahol soha nem tanultak görögül, s talán még latinul sem. És igaz ugyan, hogy sok olyan tevékenység van, amihez nem kell a latin, ám azok számára, akik filozófiát vagy irodalmat tanulnak, elengedhetetlen. Egyes szakokra több ezer hallgató jár. A professzor jó, ha harmincat ismer közülük valamennyire, azokat, akik gyakrabban járnak az órájára, s munkatársai (ösztöndíjasok, szerződésesek, gyakorlatvezetők) segítségével talán még további százat sikerül közülük valamiféle munkára bírnia. Ezek közül sokan jómódúak, művelt családban, élénk kulturális közegben nőttek fel, megengedhetik maguknak, hogy tanulmányutakra, művészeti és színházi fesztiválokra és külföldre járjanak. De ott vannak a többiek. Azok, akik esetleg dolgoznak és napjaikat olyan tízezer lakosú városkák anyakönyvi hivatalaiban töltik, amelyekben legfeljebb kis papír- és könyvkereskedések találhatók. Azok, akik az egyetemben csalódván a politikai tevékenységet választották, s másfajta képzésben részesülnek, de előbb-utóbb engedniük kell a szakdolgozatírás kényszerének, azok a nagyon szegény hallgatók, akik úgy választják ki a vizsgákat, hogy közben a kötelező olvasmányok árát számolgatják, s azt mondják „ez tizenkétezer lírás vizsga", két kiegészítő tantárgy közül pedig azt választják, amelyik olcsóbb. Azok, akik néha elmennek az órákra, alig találnak helyet a zsúfolt teremben, óra végén beszélni szeretnének a tanárral, de legalább harmincan állnak előttük, nekik meg az állomásra kell sietniük, mert nem tudják kifizetni a szállodát. Azok, akiknek soha senki nem mondta meg, hogyan és melyik könyvtárban keressék a könyveket, akik sokszor nem tudják, hogy városuk könyvtárában is megtalálhatnának bizonyos könyveket, vagy nem tudják, hogyan kell kölcsönzőjegyet kérni.
Kategóriák: Neveléstudomány
Tárgyszavak: Szakdolgozat, Módszertan, Kutatásmódszertan, Publikálás
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Tárgyszavak: Szakdolgozat, Módszertan, Kutatásmódszertan, Publikálás
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Share
Tweet
Tartalomjegyzék
Borító
[1]
Címlap
[3]
Impresszum
[4]
Tartalom
[5]-[7]
Bevezetés
9-[13]
1.
9-11
2.
11
3.
12
4.
12
5.
12-[13]
I. Mi a szakdolgozat, és mire való?
15-[23]
I.1. Miért kell szakdolgozatot írni, és mi is az?
15-18
I.2. Kinek szól ez a könyv?
19-20
I.3. Mire használható a szakdolgozat a diploma megszerzése után?
20-22
I.4. Négy nyilvánvaló szabály
22-[23]
II. A témaválasztás
24-[64]
II.1. Monografikus vagy körképszerű szakdolgozat?
24-29
II.2. Történeti szakdolgozat vagy elméleti szakdolgozat?
29-32
II.3. Régi vagy modern témák?
32-[33]
II.4. Mennyi időt igényel a szakdolgozatírás?
34-38
II.5. Fontos-e az idegen nyelvek ismerete?
39-43
1.
39-40
2.
40-43
II.6. „Tudományos" vagy politikai szakdolgozat?
43-61
II.6.1. Mi a tudományosság?
44-49
1.
44-45
2.
45-46
3.
46-47
4.
47-49
II.6.2. Történelmi-elméleti témák vagy „meleg" tapasztalatok?
50-53
II.6.3. Hogyan változtassunk egy aktuális témát tudományos témává?
53-61
II.1.7. Hogyan kerüljük el, hogy a témavezető kihasználjon bennünket?
61-[64]
III. Az anyag felkutatása
65-[132]
III.1. A források fellelhetősége
65-75
III.1.1. Melyek a tudományos munka forrásai?
65-70
III.1.2. Elsődleges és másodlagos források
71-75
III.2. Az irodalomjegyzék felkutatása
75-[132]
III.2.1. Hogyan használjuk a könyvtárat?
75-79
III.2.2. Hogyan készítsünk bibliográfiát: a cédulázás
80-84
III.2.3. A bibliográfiai adat
84-104
III.2.4. Az alessandriai könyvtár: egy kísérlet
105-129
III.2.5. De kell-e könyveket olvasni? És milyen sorrendben?
129-[132]
IV. Munkaterv és jegyzékek készítése
133-[175]
IV.1. A tartalomjegyzék mint munkahipotézis
133-141
IV.2. Jegyzékek és jegyzetek
105-
IV.2.1. A jegyzékek különböző fajtái és rendeltetésük
142-151
IV.2.2. Az elsődleges források jegyzékbevétele
151-154
IV.2.3. Az olvasmányjegyzék
154-172
IV.2.4. A tudományos alázat
173-[175]
V. A megfogalmazás
176-[220]
V.l. Kihez szólunk?
176-178
V.2. Hogyan szólunk?
178-187
V.3. Az idézetek
187-
V.3.1. Mikor és hogyan idézzünk: tíz szabály
187-196
V.3.2. Idézet, parafrázis és plágium
197-199
V.4. A lábjegyzetek
199-212
V.4.1. Mire valók a jegyzetek?
199-202
V.4.2. Az idézet-jegyzet rendszer
202-206
V.4.3. A szerző-évszám rendszer
206-212
V.5. Figyelmeztetések, csapdák, szokások
212-216
V.6. A tudományos önérzet
217-[218]
[Figyelem!]
219-[220]
VI. A végső szöveg megszerkesztése
221-[253]
VI.1. Grafikai követelmények
221-241
VI.1.1. Margók és sorközök
221-223
VI.1.2. Aláhúzások és nagybetűk
223-225
VI.1.3. Alfejezetek
226-227
VI.1.4. Idézőjelek és más írásjelek
227-[231]
VI.1.5. Diakritikus jelek és betűátírások
[231]-233
VI.1.6. Központozás, hangsúlyok, rövidítések
234-237
VI.1.7. Néhány további tanács
238-241
VI.2. A mű végén álló bibliográfia
241-245
VI.3. A függelék
245-248
VI.4. A tartalomjegyzék
248-[253]
VII. Összegzés
254-[256]
Hátsó borító