Káosz a rendben

Vannak esszék, amelyekben egy mérnöki pontossággal megalkotott és intellektuális következetességgel kiépített gondolatrendszer íve szökken csúcsba (Bacon, Sartre, Lukács). Léteznek esszék, amelyekben lírai lelemény vet szikrát, s költői kedv mozdul (Spender, Babits, Kosztolányi). T. S. Eliot irodalmi esszéit — bár intellektuális veretűek és költői erezetűek — nem filozófiai-esztétikai okfejtés s nem is lírai-impresszionista képzetkötés vezeti, hanem a szellemi tisztázódás céljaira felszított, szellemes támadókedv. Eliot nem kész filozófiai rendszert érvényesít, nem pillanatnyi benyomásaira pillant rá, hanem egy forrongva készülődő, írás közben is alakuló, önnön előfeltevéseit is hajlékonyán módosító poétikai ösztönzést követ, melyben saját poézisa vívja szellemi szabadságharcát. Ezért formálja fejtegetéseit úgy, hogy minden esszéje hadüzenet, minden bekezdése kihívás és minden mondata villanás legyen. Korát is kihívásként élte meg. Thomas Stearns Eliot 1888. szeptember 26-án született az USA délkeleti területén fekvő Missouri államban, St. Louis városában. St. Louis a gyermek számára — ahogy ezt a költő egy kései visszaemlékezéséből tudjuk — a Vadnyugat határterületét jelentette, a hatvanöt éves férfi számára pedig azt a helyet, ahol nagyobb szerencse volt meglátni a napvilágot, mint Bostonban, New Yorkban vagy Londonban (Az amerikai irodalom és az amerikai nyelv, 1953). T. S. Eliot ősei még a XVII. században hagyták el az angliai East Cokert, s hajóztak át az amerikai Bostonba, ahol világi és egyházi méltóságra emelkedve erősen meggyökereztek a New England-i puritán hagyományban. E hagyomány komoly, olykor komor vallásos szellemét és szikár erkölcsiségét a költő nagyapja, William Greenleaf Eliot tiszteletes költöztette át St. Louisba, ahol megalapította a város unitárius egyházát és a Washington Egyetemet. T. S. Eliot nem ismerte személyesen nagyapját, aki így még inkább a testetlen törvény és vallásos parancsolat jelképévé vált benne és körülötte. A családban „a viselkedés normája az volt, amit még nagyapám szabott; erkölcsi ítéleteinket, a kötelesség és az önmagunk iránti elnézés dolgaiban való döntéseinket úgy hoztuk meg, mintha Mózesként ő hozta volna le a törvény kőtábláit; minden ettől való eltérés bűn lett volna” — emlékezik Eliot (A kritikus kritikája, 1961). A vallásos színezetű New England-i puritán aszkézis, melynek ellentmondásait Shaw Az ördög cimborájá-bzn szatirikusán, O’Neill az Amerikai Elektrá-Ъап tragikusan tárta fel, T. S. Eliot számára gyermekkorától fogva az erkölcsi magatartás és ítélkezés próbaköve. A költő apjának, Henry Ware Eliotnak téglagyára volt St. Louisban, anyja, Charlotte Stearns tekintélyes bostoni kereskedőcsalád leszármazottja, egyik őse az első amerikai telepesek között volt.