Magyarország törvényei

Szentpétery Imre és társai kiadták szépen, tudományosan az Árpádkirálykor latin elbeszélő forrásait s a Magy. Tudományos Akadémia tudósai megírták a Szent István Emlékkönyvnek közel ötven nagy értekezését. Ugyanakkor elkészült két tömör kötetben Magyarország állam- és művelődéstörténelme sok új megállapítással, ezt: előkészítette a Pannonhalmi Rendtörténet 14 nagy kötete, Magyarország társadalma XI. századi törvényeiben, s az Árpádkori 'társadalomtörténet 12 legkritikusabb kérdésének kétszer 170 oldalnyi legbehatóbb megvitatása, krónikáink eredetének szabatos megállapítása, bemutattam kisebb könyvben a Magyar lovagkort is törvényeiben. Ügy a XI. századi, mint a lovagkori magyar törvények nagyon gondos tanulmányokon mentek keresztül, de a lovagkori nagy anyag csak rövid, kivonatos alakban került a történetolvasók elé, ahogy ez kívánatos volt azok számára, akiknek még, sok mást is kell olvasniok, mint egyetemi hallgatóknak, hogy aztán később specialista tudósok lehessenek. A lovagkori törvények kivonatát a szerző adta ki az Athenaeumnál, ahol szerződése volt a lovagkori törvények nagy kiadására, amit az Athenaeum vállalt az 1931. évi gazdasági krízis előtt, összesen négy művelődéstörténelmi kötet kiadását tervezte ez a kiadó cég, szerződést is adott, de a Hóman—Szekfü Magyar történet hét kötete, aztán megint öt kötete elfoglalt minden piacot, s az Athenaeum a négy kötetet két kötetre sűríttette össze s így adta ki a szentistváni nagy emlékév közeledtekor egy tízkötetes világtörténelmi sorozat első köteteiként. Akadt e két kötetnek oly olvasója, ki mint maga mondta, olvasta a két súlyos kötetet „első* betűjétől az utolsóig" nem is egyszer; másik olvasója is dicsekedett azzal, hogy lelkesedéssel olvasta el, mert „szédületes sok tudás van ott együtt, sok új és nagyon tanulságos minden része." Mind ennek mégis volt nagy hiánya: nem volt még kiadva Magyarország középkori törvényeinek összehasonlító, művelődéstörténeti fejezetekben tudományosan feldolgozott bemutatása pontos forrásidézetekkel, amelyekben minden olvasó maga meggyőződhetik a magyar történelmi élet legtiszteletreméltóbb belső tartalmáról a törvényhozásában, föld- és néprajzi viszonyaiban, kir. udvari állapotaiban, egyházi és világi társadalmi osztályaiban, alkotmánya fejlődésében, vallási és szellemi intézményeiben, belügyi,' külügyi és hadügyi szerveiben, adó, pénzverő s gazdasági intézkedéseiben. Vegyük csak azt, hogy Árpádkirályaink történetét 1300 körül írták meg nagyon sok kortévedéssel, Szent István életét csaknem száz évvel az ö uralkodása után írták meg vallási épülés számára. Igazán reális közvetlen emlékei az ő uralkodásának a pannonhalmi levélen kívül az ő törvényei. Ugyanígy vagyunk Szent Lászlóval, Kálmán királlyal és a XIII. századi királyok aranybullájával és ennek átalakításaival. Itt tárulnak föl előttünk az ezeréves Magyarország igazi nagy alapjai. Mikor a történetolvasók táborát könnyen megzavarják a történettudósok némely hajszálpontosságig menő vitatkozásai s ezek miatt a nagy történeti igazságok megbízhatóságán is kételkednek: vegyék kezökbe a magyar királyok jelen törvénykönyvét és meg fognak győződni arról, hogy mily szilárdan áll a magyar történetírás főleg törvényeink beható ismerete és gazdag, mindenre kiterjedő tartalma alapján.