Értesitő a pannonhalmi Szt-Benedek-rend győri főgymnasiumáról az 1880/81 tanév végén

Ami a nedv a növény életére, az a munka az ember szervezetre és társadalmi életünkre vonatkozólag. Nedv nélkül elsatnyul, elhervad a növény: szellemi és anyagi munka nélkül tespedésnek indul a lélek a testtel egyaránt. A munka az emberiség kultúrái fejlődésének elengedhetlen tényezője ; a becsületes munka által szerzett közvagyonosság természetes feltétele anyagi és szellemi haladásunknak, ugyannyira, hogy bizvást elmondhatjuk, miszerint a munka körül forog az emberiség egész fejlődés-története. Az emberiség e fejlődéstörténetében valóságos világtörvény mutatkozik, mely a koronkinti hanyatlás és visszaesés szomorú tüneményei dacára — az anyagi és szellemi világ körében egyaránt felismerhető. A történelem évezredes tanúsága szerint a nagymérvű munkátlan gazdagság, a henyéléssel párosult élvhajhászás, a szorgalmi osztály hanyatlása, vagy visszás társadalmi helyzete mindenha kóros társadalmi jelenség s biztos előjele vaia a bekövetkező társadalmi rázkódtatások- és állami hanyatlásnak. A munka eredménye s ennek biztosítása bármely erőszak ellenében : ez veti meg első sorban a szervezett államok alapját. Minden egyéb foglalkozás fölött a mezőgazdaságot illeti az elsőség. Ez lön talpköve a polgáriasodásnak s a munkafelosztás alapján szülőanyja a kézműipar-, kereskedés és szellemi míveltségnek. Nomád életmódot űző nép még sohasem emelkedett a mívelődés magasabb fokára. A halász és vadász nép nem ismer egyéni földbirtokot ; a törzsszerkezet társadalmi fokán álló népek is kezdetben még közösen bírják a földet. Idő folytával a törzs elszaporodik 5 az elfoglalt terület nem felel meg többé a vadász-, halász- vagy pásztoréletet űző nép szükségletének. A szükség kényszere vagy más terjeszkedő és hatalmasabb nép fegyvere tova űzi ; könnyü szivvel keres jobb hazát, mert sem a föld mívelésének becse, sem nagy és népes városok értéke nem csatolja elhagyott földjéhez. Végre a talaj- és égalji viszonyokhoz képest az ember lassankint megismerkedik és megbarátkozik a földmíveléssel ; értelmisége, a véletlen vagy a szükség hasznos találmányokra vezetik, melyek megannyi csirái és feltételei további haladásának. Az ember, midőn a földet míveli és beveti, munkája gyümölcsét figyelemmel kiséri s iöldje mellett tűzhelyet alapít. És e körülmény szüli ama hatalmas érzetet, melyet honszeretetnek nevezünk, míg más részről az állandó lakhelyek a polgári társadalomnak vetik meg alapját. Az „enyém“ és „tied“ körül felmerülő'kérdések elintézése szüli lassankint azon intézmények egész összegét, melyekkel a szervezett állam élet veszi kezdetét.