Évkönyv

Kedves Évfolyamtársaink! Véget értek a Pécsi Közgázon töltött éveink, s ezzel lezárult életünk egy igen jelentős, és talán legszebb, legszabadabb szakasza. Mindnyájunkban élénken élnek még azok a boldog, szép napok, mikor nagy reményekkel szálltunk fel a Balatonberénybe induló vonatra, hogy egy fergeteges gólyatábor után, az egyetem kapuit átlépve, egy egészen új, kihívásokkal teli világba csöppenjünk bele. Ez a világ nem hazudtolta meg önmagát: az Életre készített fel minket. Az átváltozás jegyei legelőször a gólyabálban kezdtek megmutatkozni: estélyit és öltönyt húztunk, nagyszerűnek és elszántnak éreztük magunkat. Ez az érzés pedig sohasem hagyott cserben minket, erőt adott az újra és újra beköszöntő vizsgaidőszakokban, nehéz helyzetekben. Életünk eközben felgyorsult, az évek múlása során csupán rövid megállónak tűntek az olyan események, mint a felezőbuli, az egyetem rekonstrukciója vagy a MTESZ-ben eltöltött unalmas percek. Lassan azt is feledni kezdtük, hogy mennyire jó érzés volt visszaköltözni ebbe a gyönyörű, új épületbe... Negyed- és ötödéven sokan közülünk eljutottak külföldre Erasmus-szal, Leonardo-val, egyéb ösztöndíjakkal vagy akár egyénileg. Rájöttünk, hogy vészesen közeleg a biztonságot jelentő Alma Mater kényszerű elhagyásának ideje, és annak érdekében, hogy ez minél felkészültebben érjen minket, szakmai gyakorlatokon vettünk részt, nyelveket tanultunk, másoddiplomát szereztünk, kutatásokban vettünk részt és különböző versenyeken mérettettük meg tudásunkat. Mindezeknek koronája, méltó fináléja volt az utolsó Szakest és az Ötödéves Búcsúztató: az előbbin tanárainktól és alsóbb éves diáktársainktól, az utóbbin pedig a Campus-tól köszöntünk el. A könnyes szemek és a meghatódott tekintetek azt jelezték, hogy többen csak itt döbbentetek rá, hogy Vangelis zenéje és a névsorolvasás ezúttal minket ünnepelt és búcsúztatott, és a pezsgővel való koccintás közben az járhatott sokunk fejében, hogy - az októberi diplomaosztót leszámítva - talán utoljára vagyunk így, mindnyájan együtt. Vén Sasokként repülünk ki tehát az eddig biztonságot jelentő fészekből, hogy azt örökül hagyhassuk az utánunk jövő, ifjabb generációknak. Isten Veled, Pécsi Közgáz, és Isten Veletek, Kedves Évfolyamtársaink, minden jót kívánunk Nektek az életben! | Megjelent 290 példányban 2005. október 1-jén a PTE KTK Diplomaosztó ünnepsége alkalmából. Készült a PTE KTK Hallgatói Önkormányzati Testületé anyagi és a Fészek infrastrukturális támogatásával. Köszönjük mindkét szervezetnek az öt éven át tartó folyamatos anyagi és egyéb támogatást! Köszönetét mondunk Szabadkai Attilának a kari épületről készült egészoldalas fotók és a tabló háttérképének elkészítéséért, Elek Bálintnak a fotózásban nyújtott segítségéért, Gyurics Tamásnak, a HŐT elnökének hasznos észrevételeiért és tanácsaiért, Márkus Gábornak a Szakestről és az Ötödéves Búcsúztatóról szóló videófelvételért, Szabó Bakos Zsoltnak a technikai jellegű tanácsokért, illetve Suvák Andreának a képszerkesztésben nyújtott segítségéért.