A pedagógiai kutatások módszerei és logikája

A pedagógus különleges szakember, mert stratégiai jelentőségű munkát végez: a felnőtt nemzedékek képviseletében célirányos, fejlesztő beavatkozásokkal készít! elő az újabb nemzedékek Jövőjét. Ez a munka meglehetősen kiszámíthatatlan („bizonytalan kimenetű”). A dolgok természeténél fogva csak jó stratégia hozhat eredményt. A neveléstudomány lényegében a lehető legjobb pedagógiai stratégia megválasztásának és követésének a tudománya. A gyakorlati pedagógiai munkában a kiszámíthatatlanság legalább négy nagy területen (irányban) gátolja a fejlesztő beavatkozások érvényesülését: 1. Senki sem látja előre pontosan a távlati következményeket, amelyek sokszor csak évtizedek után jelentkeznek, amikor már nem lehet változtatni rajtuk. A most adott „útravaló” később nagyon szegényesnek bizonyulhat. 2. Egyre áttekinthetetlenebbek és kiszámíthatatlanabbak a fiatalokat érő egyéb (nem iskolai) hatások, aktuális beavatkozások. 3. Az új nemzedék - avagy egy-egy csoportja, tagja - meglehetősen szeszélyesen fogadja a legjobb szándékú beavatkozásokat is. Kiszámíthatatlan s hamar változik a „tipikus” reagálásmódja: együttműködési készsége, illetve szembefordulása. Ez pedig fő kérdés, hiszen a fejlesztő hatásokat az önnevelés „realizálja” mindig. Akarata ellenére bajos lenne megváltoztatni valakit. 4. S végül kiszámíthatatlan, bizonytalan (sajnos) a nevelők pedagógiai hozzáértése, mesterségbeli tudása, stratégiai kultúrája, rutinja. A felsorolt területek- dimenziók - alapvetően meghatározzák bizonyos körben és időben a tényleges nevelési (pedagógiai) rendszert. Ha a rendszerben zavarok, (diszfunkciók) mutatkoznak, akkor sokan hajlanak arra, hogy a rendszerrel szemben mindenestől egy másféle rendszert követeljenek - mintha ruhacseréről lenne szó. Ez több okból sem megy, például a felnőttek nemzedékeit képtelenség „lecserélni”. Márpedig az ő beavatkozásaik kitörölhetetlenül meghatározzák az új nemzedékek jövőjét. (Szülök, ismerősök, idegenek, szervezetek és képződmények stb.) A neveltek reagálásmódját - 3. területként szerepelt a fentebbiekben - parancsszóra nem lehet befolyásolni. A neveléstudomány a múltban és a közelmúltban rengeteg energiát fecsérelt el a pedagógiai rendszer egészének az átalakítására. (Elég csak a háború utáni, sokéves meddő erőfeszítésekre gondolni az ún. kommunista nevelés” rendszerének megteremtésére.) Sokkal előrébb tartana már a neveléstudomány, ha az egész rendszer megreformálásával való küszködés helyett az optimális pedagógiai stratégia leginkább befolyásolható területét (dimenzióját) vette volna célba. Ezt 4. területként említettük korábban. Mindenekelőtt ezt a területet kellene szigorú tudományossággal, hitelesen, lépésről lépésre feltárni s megjavítani: a pedagógia helyett ezt nem végzik el más tudományok. Sem a pszichológia, sem a szociológia, sem a történet- avagy a közgazdasági tudományok! A pedagógusok mesterségbeli tudása (professzionalizmusa) ígérkezik a mainál lényegesen eredményesebb pedagógiai stratégia kulcsmozzanatéinak, „kitörési pontijának, a fejlesztő pedagógia leglényegesebb elemének!