Vezetők és beosztottak a magyar közigazgatásban

A közigazgatást a szervezet, a tevékenység és a különleges jogállású személyzet oldaláról is meg lehet közelíteni. Ebben a munkában arra vállalkoztam, hogy bemutassam a magyar közigazgatás személyi állományának teljes vertikumát, a személyzeti rendszer belső összefüggéseit, a vezetők és beosztottak közötti jogi és nem jogi kapcsolatokat. Erről a gyorsan változó, kissé elzárt világról törekedtem olyan pillanatképet adni, amelyben talán időtállóbb megállapítások és következtetések is megjelenhetnek. A közigazgatással kapcsolatos két legfontosabb követelmény - szinte hagyományosan - a törvényesség és az eredményesség. E két fontos elvárás teljesülése viszont nem a szervezet, a feladat- és hatáskörök függvénye, hanem a személyzeté. Végeredményben azonban azt is kijelenthetjük, hogy tulajdonképpen nem a közigazgatással kapcsolatban fogalmazzuk meg, hogy tevékenykedjen törvényesen és eredményesen, hanem a közigazgatás által foglalkoztatottakról. Természetesen nem egyenlők a személyzettel kapcsolatos elvárások sem, vannak, akiktől többet (vezetők), és vannak olyanok, akiktől kevesebbet (beosztottak) követel meg a személyzeti politika, a személyzeti jog. Ahogy a közigazgatás nem azonosítható a közigazgatási joggal, úgy nem azonos a köz-igazgatás személyzete a rá vonatkozó joganyaggal. Nem tagadom a közszolgálati jog óriási jelentőségét a modem közigazgatásban, de rengeteg tény, összefüggés, következtetés láthatatlan marad, ha csak a jogi szabályozás oldaláról törekszünk megismerni a közszolgálati rendszert. Könyvem elsősorban ugyan a magyar, de nem kizárólagosan a magyar közigazgatás személyzetét tekinti át. Törekedtem azoknak az ismereteknek, szabályszerűségeknek az összegyűjtésére és rendszerezésére is, amely ismeretanyag független attól, hogy melyik ország közszolgálati rendszerét vizsgáljuk. A magyar közszolgálati kart a lehető legegyszerűbb csoportosítás alapján tárgyalom: vannak vezetők és vannak beosztottak a magyar közigazgatásban. (És a világ bármely országának közigazgatásában is.) A kérdés csak az, vajon a közös cél megvalósítása (jogszerű és eredményes, hatékony működés), és az ezt elősegítő joganyag elválasztja, vagy inkább összeköti ezt a két „tábort”. Arról nem is beszélve, hogy ebben a rendszerben is minden viszonylagos és változó: egy minisztériumi főosztályvezető tucatnyi tisztségviselő számára vezető, a miniszter számára viszont beosztott, és könnyen lehet, hogy a vezetőt leváltják és újra beosztott lesz belőle stb. Végezetül arról, hogy kiknek szól ez a könyv. Először is ugyanazoknak, akikről szól: a magyar közigazgatásban dolgozó vezető vagy beosztott tisztségviselőknek. Másrészt e könyv tankönyv is, így szól a közigazgatási mesterszakos hallgatóknak, illetve bizonyos részei a jogászképzés kötelező tananyagát adják. És természetesen szól elméleti és gyakorlati szakembereknek, valamint mindazoknak, akik érdeklődnek a közszolgálati, személyzeti rendszer összetevői, felépítése, és belső folyamatai iránt.