Didaktika

Öt kiadást megért könyvünk átdolgozásakor óhatatlanul felvetődött a kérdés: nem kellene-e a hatodik kiadásnak új címet adnunk. A cím változatlanul hagyása mellett döntöttünk. Miért? A főcím, a „Didaktika" pontosan körülírja azt a tartalmat, amelyet a könyvbe kívántunk foglalni, az alcím: „Elméleti alapok a tanítás tanulásához" pedig jól tükrözi a tanárrá válás folyamatáról s benne az elméleti stúdiumok szerepéről vallott felfogásunkat. A didaktika az oktatás, más szóhasználatban a tanítás és tanulás tudománya. Két alapvető kérdésre keresi a feleletet: „Mit tanítsunk?" és „Hogyan tanítsunk? Az első kérdéskörön belül az oktatás céljainak, tartalmának és az ezeket megtestesítő, elrendező tanterveknek a problematikájával foglalkozunk (VI—VIII. fejezet). A hogyan tanítsunk kérdéseit több részre bontottuk. A nem tudástól a tudásig, a motiváltság és az önszabályozás kialakulásáig vezető út főbb lépéseit az oktatás folyamatáról szóló IX. fejezet írja le. A tanár és a tanuló együttes tevékenységének különböző módozatait a módszerekről szóló rész tárja fel. E módszerek a céloktól és a tanulásfelfogástól függően rendszerekbe, stratégiákba szerveződnek. A X. fejezet ezeket a lehetséges stratégiákat és a módszereket mutatja be. A tanulás feltételeinek megszervezése formális tevékenységnek tűnhet. Hiányában azonban sem tanulni, sem tanítani nem lehet (XI.). A módszerek megvalósulását különféle oktatási eszközök, az oktatás infrastruktúrája segíti (XII.). A tanítás és a tanulás nem légüres térben, hanem adott keretek és formák között valósul meg, mint amilyen az iskolai osztály és a tanítási óra (XIII.). Az osztályon belül vagy esetenként azon kívül különféle szervezési módokat, más szóval munkaformákat (frontális, csoportos, páros, egyéni munka) alkalmazunk (XTV.). Az egyes stratégiák megvalósításához különféle módszerek, eszközök használhatók fel, s a módszerek különböző szervezési módokban realizálhatók. Például a vita módszere érvényesülhet frontális, csoportos vagy páros formában, de ugyanezt elmondhatjuk a szemléltetés, a megbeszélés módszeréről is. Annak következtében, hogy bizonyos stratégiák, módszerek és szervezési módok gyakorta együtt jelennek meg, a köztük lévő különbségek elmosódhatnak. A szociális készségek kialakítására irányuló stratégia keretében például leggyakrabban a kooperatív módszereket alkalmazzák, s a kooperatív módszerek leggyakrabban csoportos munkaformában valósulnak meg.