Didaktika

A didaktika az oktatás elmélete. Elnevezése a görög didaszkó. didaszkein (tanítok, tanítani) szóból szarmazik. A pedagógiai irodalomban ezt az elnevezést 1632, Comenius "Didactica Magna" (Nagy Oktatástan) című könyvének megjelenése óta használják. Comenius a morvaországi Nivnicében született, szülei a hajdani Magyarországról vándoroltak oda. Munkásságában központi helyet foglalt el a "pansophia" eszméje. A pansophia célja, hogy mindenkinek egyaránt útmutatót nyújtson. Véleménye szerint ez egy tévedésektől és játékoktól mentes filozófia, mely a tudományok tudományát adhatja a szétforgácsolt ismeretek helyett. Comenius 1650-1654 között Sárospatakon tanított. Itt lehetősége volt a gyakorlatban is kipróbálni, megvalósítani korábbi pedagógiai elképzeléseit. Meglepően gazdag e rövid idő alatt elkészült írásainak száma: Orbis Pictus, Schola ludus, A Panszofisztikus iskola tervezete stb. A didaktika, vagyis az oktatás általános elmélete a neveléstudománynak az a részterülete, amely a tanításra-tanulásra vonatkozó törvényszerűségeket, alapelveket tárja fel és írja le. A didaktika az oktatás általános elmélete, mivel a különböző életkorokra és különböző tantárgyakra egyaránt érvényes törvény szerűségek megfogalmazására törekszik Tudatában kell lennünk annak, hogy a tanítás és a tanulás eltérő módon és formákban valósul meg a különböző életkorú tanulók esetén, azaz egészen másképpen kell tanítani 8 éves és a 18 éves tanulót, s igen nagyok az eltérések az olyan különböző tantárgyak, mint amilyen a biológia, az idegen nyelvek, a magyar irodalom vagy a műszaki rajz tanulása és tanítása között. E lényegesen eltérő tanulási eljárásokban is vannak közös vonások, s ezek feltárására törekszik a didaktika A didaktika két nagy kérdéskörrel foglalkozik. A Mit tanítsunk? és a Hogyan tanítsunk? kérdéseivel. A "mit tanítsunk?" kérdésére a didaktikának a tantervelmélettel foglalkozó része adja meg a feleletet. A tantervelmélet arra keresi a választ, hogy milyen elvek alapján határozhatjuk meg az iskolában elsajátítandó műveltségi anyagot: a tudásnak milyen fajtái és formái vannak: hogyan építhetjük fel úgy a tananyagot, hogy a végső célként megfogalmazott műveltségi anyaghoz minden életkorban a leginkább megragadható tudással járuljunk hozzá, a leghatékonyabban fejlesztve a gyermek személyiségét; milyen legyen a tanterv: mit kell előírni a pedagógus számára, illetve mekkora szabadságol kell neki hagyni A "hogyan tanítsunk?" kérdésére ugyancsak összetett válasz adható. Világosan kell látni magunk előtt az oktatás folyamatát, vagyis annak az útnak a fő lépéseit, mely a nem tudástól a tudásig vezet. Számba kell vennünk a pedagógusoknak és a tanulóknak azokat a tevékenységformáit, az oktatás módszereit, amelyek megvalósításával az előbbi utat bejárhatják. Ismernünk kell az oktatás eszközeit, amelyek segítik a minél eredményesebb és gyorsabb haladást. Látnunk kell azokat a szervezési formákat, amelyek között az oktatás megvalósul. Külön kell foglalkoznunk a pedagógiai értékelés kérdéseivel.