Az új nevelés kérdései

Ez a könyv elsősorban a szaktanítói tanfolyamok hallgatói számára készült, s a számukra előírt vizsgálati anyagot tartalmazza. Fejezetei, alfejezetei a 13.500/1947. V. K. M. sz. rendeletben (Köznevelés, IV. évf. 1948. 1—2. sz.) felsorolt problémákhoz igazodnak. Éppen ezért külön „vizsgakérdéseket“ nem állítottunk össze; az az olvasó, aki az idézett rendelet pedagógiai vizsgaanyagát könyvünk tartalomjegyzékével összeveti, a szoros megegyezést tüstént felfedezheti, s a könyv lapjainak forgatásával kérdéseire feleletet is talál. Munkánk címe: Az új nevelés kérdései. Nem állítjuk tehát, hogy átfogó neveléstannal jelentkezünk a magyar pedagógiai irodalomban, viszont nem tagadhatjuk, hogy többet akartunk adni egyszerű tanfolyami tankönyvnél. A felszabadulás óta nagyobb lélekzetű és a haladó nevelői felfogás szintézisét megkísérlő munka még nem látott napvilágot. Ezért azt is célunknak tekintettük, hogy megkíséreljük összefoglalni a modern, lélektani és társadalomtudományi szemléletű pedagógia problémáit. Szándékosan szólunk csupán problémákról, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy a végleges megoldások kiérleléséhez még időre van szükség. Könyvünk első része a lélektani, második része pedig a szociológiai szemléletű pedagógiáról sző.mol be; az előbbi elsősorban a m.ó dszer, az utóbbi a demokratikus iskolarendszer végső kijegecesedése irányában keresi a szintézist. Ha munkánk vitát vált ki, ellentmondást is kelt, ha tehát megmozgatja a pedagógusközvéleményt, elértük azt a célunkat, hogy a hazai nevelői gondolkodást előbbrevigyük egy újabb lépéssel. A nevelői gondolkodás serkentésének és alakításának feladatát tűztük magunk elé szélesebbkörű olvasóközönségünket, a szaktanítói tanfolyamok hallgatóságát tekintve is. Tudjuk, hogy szokatlanul sok új dolgot mondunk nekik (bár sokan közülük a nyári tanfolyamokon élőszóval is hallottak ezekről), s. azzal is tisztában vagyunk, hogy könyvünk korántsem könnyű olvasmány. Kérve-kérjük azonban őket, ne tekintsék ezt a munkát csupán bemagolandó tankönyvnek! Ne az anyag emlékezetbevésését, hanem elmélyedő átértését tekintsék feladatuknak. Jól megértett és átgondolt olvasmányuk legyen inkább ez a könyv, mint emlékezetüket emésztetlen teherként nyomasztó betühalmaz. Inkább pedagógiai gondolkodásukat formálja át, mintsem hogy egy csomó összefüggés nélküli részismeretet tudjanak felidézni. Az önálló gondolkodás felé próbálnak utat mutatni azok az egyes főfejezetek végén közölt kérdések is, amelyekre nem minden esetben lehet megfelelni a fejezet „anyagából", amelyeken azonban minden esetben el lehet gondolkozni. Az idegen nevek kiejtéséről, a tudományos szakkifejezések és elvontabb fogalmak értelmezéséről a könyv végén összeállítottkis lexikon tájékoztat.