A játék pedagógiája

A magyar testnevelés irodalma szakmunkákban általában igen szegény, elméleti játékkönyvünk pedig úgyszólván nincsen, miértis hasznos munkát végzett Farkas Pál testnevelési tanár, volt tanítványunk akkor, amidőn magyar és külföldi forrásmunkák felhasználásával a testnevelési tanárok és ifjúsági vezetők részére „A játék pedagógiája" cím alatt összevonta azokat az elméleti ismereteket, amelyek részükre rendkívül hasznosak lehetnek. Farkas Pál testnevelési tanár könyvében ugyanis nemcsak a játékelméletek beható ismertetésével foglalkozik és annak nemcsak az emberi életben előforduló viszonyait és lelki hatásait, hanem ezenkívül annak általános testi és belső szervekre gyakorolt hatásait is tárgyalja. Igen hasznosnak tartom azokat a fejtegetéseket is, melyek azokról a veszélyekről szólnak, amelyeket a helyes vezetés nélküli játék a testben és lélekben okozhat. Bizonyos, hogy ennek a könyvecskének a birtokában a játékvezető szakszerűbben és tudatosabban, tehát jobban tudja a kötelességét teljesíteni, miértis szívesen ajánlom ezt a munkát a testnevelés körében működő kollégáim figyelmébe. | Mielőtt bármely vonatkozásban kezdenénk tárgyalni a játékot, vizsgáljuk meg, hogy mit jelent a gyermek szemében a játék; mi az, amit a gyermek a játékban tálét akkor, midőn önkéntelenül is játszani kezd? A gyermeki lélek sóvárog a játék után. Minden alkalmat felhasznál, hogy játszhassék minden tárgy neki egy játékra alkalmat adó indítóok, melyet igyekszik is kihasználni a maga képessége és tudása szerint. Nem törődik azzal, hogy ezen tárgy egy más célt szolgáló eszköz, egy mindennapi életben fontos valami, melynek tökéletes értelmét csak jóval később tudja meg, ő abban egyszerűen játékot lát és ennél az érzésénél fogva játéknak is fogja használni. Nem törődik azzal sem, ha az a dolog, amit kezébe vett, egy semmire sem használható fadarab, vagy cseréptöredék, ő ennek életet ad, képzeletében játékká alakítja át és e képzelet valósággá válik lelkében; a legkülönbözőbb módon szórakozik vele mikor ide-oda hordja, rakosgatja azt. Sokszor a speciális játékeszközét a célnak éppen ellentétes mivoltjában fogja használni, az építőkockákból vonatot alkot és tologatja a szoba sima padlóján, vagy parkettjén. Lelke örömmel telik el játéka közben, örül, hogy foglalkozhat valamivel, tetszik neki, mert érdekesnek találja s ebben leli legkedvesebb szórakozását. És hogy ez tényleg így van, mi sem bizonyítja jobban, minthogy játéka közben megfeledkezik mindenről,ami körülötte van, megfeledkezik az evésről, az alvásról addig, míg játékában ki nem elégítette magát, ki nem fáradt, tehát ki nem játszotta magát. Vagy ha keserűség éri gyenge lelkét, megbántotta valami, vagy esetleg dorgálásban részesült, a megtalált kedves játék eltereli figyelmét bánatáról, megfeledkezik róla s percek múlva teljesen a játéknak él.