Főhajtással

Ez a gyűjtemény, pécsi érintettsége okán, 19 fő hősi, és 18 fő repülőhalált halt ember bátor helytállásának tiszteletére felállított obeliszk létesítését és ünnepélyes avatását mutatja be, majd ezt követi, az arra felvésett, nevesített hősök fellelhető életútjának méltatása. Ez, az utókor nevében, egy főhajtás az elődök teljesítménye előtt, megörökítve ezzel a honvédrepülők, az ejtőernyősök hősi kitartását. A nagyon különböző életkorú, és igen eltérő élettörténetet megélt emberi sorsok bemutatása során jól kirajzolódik azok közös jellemzője: a repülés szeretete és az emberi bátorság. Mindannyian a félelmüket maguk alá gyűrve álltak helyt, valahol a szelek szárnyán. Ki így, ki úgy. A végeredmény is egyező: az életükkel fizettek. Örök kérdés marad, hogy mit éltek át, mire gondoltak a halál torkában. Talán egy percet, vagy talán annyit sem jelentett ez a terminus. Mit érezhettek ezek az emberek akkor, amikor sebesülésük, zuhanásuk következtében az elmúlás biztos tudatát élték át. Egyáltalán tudatosulhatott ez? Milyen gondolatokat hívhattak elő az utolsó másodpercek, amikor már semmit sem tudtak tenni életük megmentéséért? Vajon képesek voltak akkor, ott abban a helyzetben ezt értékelni? Vagy talán ezt minden repülés előtt számba vették? Egyáltalán fel lehet erre készülni? Megválaszolatlan kérdések. És azok maradnak örökre. A válaszokat magukkal vitték. Ami bizonyos, hogy az itt nevesített hősök a mindenkori cél megvalósítását előbbre tartották, mint az életüket. Ez a cél olykor az ellenség feletti győzelemként, olykor pedig bravúros precizitással végrehajtott repülési élményként lebegett előttük. Az összeállításhoz végzett gyűjtő munkát nyilvánvalóan megnehezítette, az a dicséretes szerkesztői törekvés, hogy a nevek mellé fotók is kerültek, nagymértékben támogatva ezzel az adott személyek tényleges megjelenését; azt, hogy ránk pillanthassanak, itt hagyva nekünk a tekintetük erejét. És legyen, majd maradjon is emlékképünk róluk, és az élettörténetükkel együtt őrizhessük meg magunkban. Ugyanakkor ez a kötet alkalmas arra is, hogy egy ember - Fehér Endre – küzdelmét bizonyítsa, aki fáradságot nem kímélve minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy ne engedje a feledés homályába veszni ezeket, a példaértékű emberi sorsokat. Kezdő lépésként az emlékmű felállítása során tanúsított aktivitásával, majd később annak megrongálása miatti helyreállítás érdekében mozgósított energiák felmutatásával, és az emlékállítás mezsgyéjén továbbhaladva, született meg ez a gyűjtemény, mely egy pécsi térnél szélesebb körben teszi lehetővé a közös megemlékezést. Mindezért, ha kellett levelet írt, ha kellett előszobában órákig várakozott, ha kellett utazott, ha kellett győzködött, és ha kellett veszekedett is annak érdekében, hogy az emlékmű, majd ez a kötet megszülethessen. Soha nem kímélte sem az erejét, sem az idejét. A közvetlen környezetétől ugyanezt elvárta. Felesége, aki kitartó társa Fehér Endréné Pilgermayer Gizella bámulatos hozzáállással támogatta mindenkor és mindenben, ami erejéből tellett, derűs türelmével, jó ötleteivel gyakran segítette át a nehéz, időnként kilátástalannak tűnő időszakokon. Az eredményt látva, jó érzéssel tölt el mindannyiunkat, hogy valami módon hozzájárulhattunk, részesei lehettünk ennek az alkotó folyamatnak. Köszönet érte a magunk, a hősök és azok szerettei nevében, köszönjük Endre bácsi!