"Szépet, jót, igazat akarva"

Az emberi élet fordulói között a tudomány embere számára fontos állomás a 60. életév betöltése. Az évforduló számvetésre is alkalmat kínál. Dolgaim közül a világban mit végeztem? Mivel gazdagítottam „szépet, jót, igazat akarva" a hat évtized során szűkebb és tágabb közösségemet: a családomat, a barátaimat, munkahelyemen kollégáimat, a tanítványaimat, a szakmát, választott tudományterületemet? Az ünnepelt, N. Horváth Béla számvetése bizonyára gazdag leltárral zárul. A család megtartó ereje végigkísérte kutatói, oktatói és vezetői pályáján egyaránt. A József Attila-kutató a költő szavait jól értette: „Magamban bíztam eleitől fogva - ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek." Bogyiszló, a kibocsátó Tolna megyei kistelepülés, a felnevelő család N. Horváth Béla számára életre szóló értékrendet adott: önbizalmat, hitet a munkában, a tisztességben, az emberségben. A József Attila nevét viselő szegedi egyetemen szerzett magyar-orosz szakos középiskolai tanári oklevéllel tért vissza Tolnába, ahol a rövid, de sok tehetséges diák nevelésével fémjelzett bonyhádi középiskolai tanári időszakot követően mindvégig a felsőoktatás Tolna megyei meghonosításában, fejlesztésében vállalt meghatározó szerepet. Oktatott, kutatott, tanszéket, majd főiskolát, az egyetemi integráció után kart vezetett és vezet: a változó névtáblák mögött folyamatosan az universitas értékrendjét akarta megvalósítani. Ez a szellemiség vezette rektor-helyettesi munkáját is. A kutatói pálya eredményei (konferenciák, tanulmányok, könyvek, külföldi tanulmányutak) a professzori cím, az MTA doktora fokozat elnyerése tartalmas tudományos életpályát rajzolnak ki. A közösségben gondolkodás, a felelősségvállalás kari és egyetemi vezetőként is mindvégig fontos volt számára. Magam is ilyen minőségben dolgoztam, dolgozom együtt vele. Rektorként ez jelenti számomra a köszöntő sorok megfogalmazásának apropóját is egy olyan tanulmánykötetben, amelynek szerzői az irodalmárok nagy családjának jeles képviselői, valamint barátok, kollégák és tanítványok kívánnak hozzájárulni a leltárkészítéshez, az eredmények közös számbavételéhez. Köszöntő írásaikban az N. Horváth Béla által ars poeticaként választott József Attila-i gondolat szerint maguk is „szépet, jót, igazat akarva".