Szemelvények

Egyik kolozsvári volt kedves hallgatóm, majd egyetemi tanártársam és jó barátom önzetlen buzgalma folytán 1935-ben — 40 évi irodalmi munkásságom emlékére — engemet is megtiszteltek jóbarátaím egy Emlékkötettel. Ilyen kitüntetésben rendszerint csak a „nagy" professzorokat szokták részesíteni tanártársaik és hallgatóik. Én álmaimban sem soroztam magamat e nagyok közé s nem ábrándoztam ilyen megtiszteltetésről, már csak azért sem, mert 30 évi jogtanári működésem után, a jó Isten különös rendeléséből — a világháború utáni összeomlásunk zűrzavarai folytán — el kellett hagynom tanári katedrámat s így megszakadt a közvetlen kapcsolatom egyetemi kartársaimmal és az ifjúsággal. Hogy mégis régi kedves tanártársaim, volt hallgatóim és az igazságügyi szolgálatomban kedves új kartársaim megadták nekem is ezt a kivételes nagy kitüntetést, ezt az ő túláradó jóindulatuk és figyelmességük mellett kénytelen vagyok arra is magyarázni, hogy hosszú tanárkodásom és igazságügyi szolgálatom alatt talán végeztem valamit, amiért ezek a nagyjóakaróim érdemesnek ítéltek arra, hogy tőlem, mint pályája végéhez közeledő társuktól, ilyen gazdag s engemet valóban boldoggá tett emlékkötettel búcsúzzanak el. Most, amikor 70-ik életévem betöltése folytán a közszolgálattól megváltam és nyugalomba vonultam, kötelességemnek érzem, hogy én is nyilvánosan, maradandóbb alakban megköszönjem volt kartársaimnak és barátaimnak ezt a meg nem érdemelt jóakaratot és megtiszteltetést, amiben öt évvel ezelőtt részesítettek s elbúcsúzzam azoktól a jó barátaimtól, akik nyugalombavonulásom alkalmával szíves üdvözlő soraikkal felkerestek. Ezzel az elgondolással állítottam össze és ajánlom fel Nekik ezt a kis búcsúkötetemet. Ezzel a kis szemelvény-gyűjteménnyel mintegy beszámolót szeretnék nyújtani arról, hogy — több mint két évi ügyvédjelölti szolgálatomat is beleszámítva — közel félszázados közszolgálatom és szakirodalmi munkálkodásom alatt milyen kérdések foglalkoztattak s a tudományok mely területein igyekeztem gyümölcsöztetni a rám bízott szerény talentumot s mennyiben segítettem elő itt-ott a magyar büntetőjog időszerű kérdéseinek meg oldását. Szerettem volna ezeket a különböző szakfolyóiratokban szétszórtan levő kisebb dolgozataimat, helyesebben ezeknek még el nem avult részeit egész terjedelmükben közreadni, hogy törekvéseimet és munkásságomat alaposabban bemutathassam. Sajnos, a búcsúkötet ezzel oly nagy terjedelmű lett volna, amire anyagi erőm miatt sem vállalkozhattam, de azt is beláttam, hogy dolgozataim nagy része ezt tényleg nem is érdemelte volna meg.